Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Varázslók-varázslatok. Avagy az okos állatok

tak gonosz szándékú törekvések is a mérget termelő bogyók, gumók, gyökerek begyűjtői körében. Akár kipréselve, akár kifőzve hozzájuthatnak a megfelelő erősségű, embert, állatot pusztító méreghez. A rossz példa igen gyorsan terjed, nemcsak az őserdő mélyén élők alkalmazzák a pusztító mérgeket, de a mi kultúrvilágunk is előszeretettel és kifinomult módszerrel használja napjainkban is. Ez a fajta gyilkolási mód nemcsak a közember, a kevésbé tanult külvárosi vagy tanyasi emberek körében ismert, de a tanult arisztokrácia és a királyok háza táján is használatos módszer. Minden rosszban van valami jó, és fordítva, tartja a közmondás, ebből a sok méregkeverésből jó is származott, ami az orvostudomány kutatói számára sok munkát, de hasznos eredményeket is adott a gyógyítás terén. A természeti gyógymódok alkalmazásában a missziós papság is élen járt, főleg a világjáró szerzetesek. Nagyon sok gyógymódot fedeztek fel és alkalmaztak. Kolostoraik hírnevét gyakran egy gyógyeljárás vagy egy gyógyszer alapozta meg. Mint például a genti kolostorét Belgiumban, ahol apácák készítik több gyógynövény anyagából és mérgéből az általános mérgek elleni szérumkövet vagy más néven a feketekövet. Mivel a gyógyszer összetételét nem tették közzé, így csak ők tudják elkészíteni és csak a tagjaik számára. Még a múlt században történt, hogy a szerzetesrend egyik tagja az afrikai Kongóba szóló térítő munkára kapott megbízást, ahol a bennszülöttek már készítették és alkalmazták a feketekövet. Hosszú ottléte alatt sikerült ellesnie és lejegyeznie a feketekő összetételét, és halála előtt a rend birtokába, Belgiumba juttatta, ahol el is készítették és készítik azóta is csak a rend tagjai számára. A trópusokon dolgozó szerzeteseik és ápoló nővéreik is ismerik ezt a gyógymódot, amit eredményesen használnak kígyómarás, skorpió, pók vagy mérget adó növény okozta sérülésre. Az afrikai Kongóban létezik feketekenőcs is, ami egyéb sérülések gyógyítására alkalmas. Az életmentő feketekőből a szerencse nekem is juttatott egyet, még az első pápuaföldi utam során kaptam egy magyar missziós paptól, Pálinkás Istvántól, a belga szerzetesrend tagjától. A kő használati utasítását is átadta, amit most közreadok az utókornak. Testünkön, ahol a méreg behatolt, például kígyómarás esetén, azt a helyet először be kell metszeni éles eszközzel, nyíltabbá kell tenni, hogy vérezzen, majd ezután ráhelyezni a mintegy kétcentis átmérőjű és három milliméter vastag feketekövet. Lekötözzük, és három óra elteltével levesszük. Ha a letakart bőrfelület kezd ráncosodni, az már jó jel, mert a méreg felszívódásának útvonala kezd megkeményedni, és a bőr feszessé válik. Tehát ha a kő levételekor ráncosodik a bőrfelület, az azt jelenti, hogy a méreg felszívódása megállt és visszaáramlik a sebhez, ahol a kő magába szívja. Ezért kell a követ háromóránként levenni és kimosni belőle a mérget, ha van rá mód, akkor tejben (lehet konzervtej is), ami rózsaszínűvé válik, majd tiszta vízben kimossuk és megszárítjuk. Az egész művelet egy óra áztatásból, egy óra mosásból és szárításból áll, majd a követ visszahelyezzük a sebre. Természetesen ha van több kövünk, a szívatás folyamatos lehet. A műveletet addig folytatjuk, amíg a duzzanat teljesen lemegy, és a közérzetünk jobbá válik. A feketekő tárolása is hasonló: áztatjuk, mossuk, szárítjuk, majd celofánpapírba csomagolva bőrtárcánk vagy pénztárcánk rekeszébe tesszük, és állandóan magunknál hordjuk. Természetesen csak ha munkánk vagy utunk a trópusokba vezet. Oly természetesnek és egyszerűnek tűnik a feketekő használata és hasznossága, hogy önkéntelenül is megfogalmazódik a kérdés, miért nem lehet a kereskedelemben kapnH Erre csak a szigorú kereskedelmi és orvostudományi intézetek tudnak választ adni. Mennyi, de mennyi emberéletet tudnának megmenteni vele! Ez azonban senkit sem érdekel, ezért csak a szerzetesrendieknek készül egyelőre. Aki hozzájutott, mint jómagam is, annak nagy kincs van a birtokában. Felbecsülni, értékelni csak az tudja, aki valaha is közel került a csúszó-mászók, méregoltók világához, akinek már szorongatta a torkát a légszomj, a halál közelsége. Ezért csak köszönet illeti azt az ősi népet, amely létrePÁPUAFÖLD