Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

A Kussa folyó Meg a mocsár

Lassan alkonyodik, többször megállt Narakiwa, körbeszemlélte a tájat, ez már a szálláskeresésnek szólt. Nemsokára meglelte egy pálmafa tövében, csak nagy üggyel-bajjal tudtuk elérni, mert bennállt a vizes terület közepén. Rám tekintve csak annyit mondott, hogy muszáj a biztonságunk érdekében, és máris térdig gázolt a mocsárban, én meg morogva követtem. Ezeket a lábfürdős biztonsági szálláshelyeket egypárszor megismételtük, míg végre az eredeti célunkhoz, a Fly folyó romantikusan szép, meredeken leszakadt, homokos partjához értünk. Buja növényzettel tarkítva mindkét oldalán, amíg a szem ellát, középen több homokos és zölddel borított szigettel, ez igen, ez szép látvány az elfáradt szememnek, de jó pihentető meggyötört testemnek is, ami a cipelést illeti, még csak-csak, de a puha, süppedős talajon járni már nem leányálom. Az itt élő törzsek a krokodilvadászatból igen jól megélnek, a lakhelyük körzetében eléggé zsíros, fekete föld van, mindent meg tudnak vásárolni a helybe szállító csónakos árusoktól. így tudtuk mi is friss zöldséggel és gyümölccsel ellátni a konyhánkat, a sütni való halat meg magunk fogtuk a folyóból, a további utunkon tehát nem volt étkezési problémánk. Felváltva főztünk, amivel sikerem is volt Narakiwánál, mert ő addig nem ismerte az ételízesítő fűszereket. Másnap Narakiwa a partra intett egy felfelé haladó motoros bárkát, hogy mennyiért vinne át a túlsó partra, rövid vita után megtörtént a megegyezés egy pár kina erejéig. Simán partot értünk túloldalt, innen nézve a folyó partvidéke még szebbnek tűnik, csak egyetlen és kellemetlen hibája, hogy fogadásunkra hirtelenjében összesereglett egy egész szúnyog-hadsereg, főleg az én tiszteletemre, mert a fejemet vették célba. Szerencsémre, nem hagyták ki a hátizsákomból a szúnyogriasztót, egy eléggé bűzös, olajos készítményt, amitől én is szédelegtem, de legalább a szúnyogok sem kedveltek. így most már világossá vált előttem, hogy miért is nevezik ezt a folyót Flynak, azaz szúnyog folyónak. Névadója egy európai hajó volt, 1842-ben Blackwood kapitány Fly-nevű hajójával kereste fel elsőként a nagy folyó torkolatvidékét és nevezte el Fly rivernek. Már arra kezdtem gyanakodni, hogy ez az erőszakos szúnyoghad felismerhette bennem az európai mivoltom és talán kellemetlen tapasztalatuk volt Fly hajóssal, ezért most bosszút állnak rajtam, mert egyre kellemetlenebbül éreztem a fullánkjukat. De az is lehet, hogy engem láttak első magyarként a területükön és az állóképességemet ellenőrizték, mert Narakiwát már ismerték. Ezek után joggal és féltőén hívom fel honfitársaim figyelmét, hogy turistaútjukra inkább a gödöllői "rákos" patakot válasszák megtekintésre, mert az nem olyan veszélyes, mint ez a számomra örökké felejthetetlen Fly folyó és mocsárvilága. Nem kis vesződség volt, míg kikecmeregtünk ebből a tekintélyes szúnyoginvázióból és eljutottunk az Albertis sziget vonalába. Egy pár kunyhó jelezte egy kis falu létét, de mozgást nem láttunk sehol, talán kihaltak a lakóH Ahogy lepakoltuk a holmijainkat és Narakiwa elrikkantotta magát, egymás után bújtak elő a kunyhók belsejéből asszonyok, gyerekek. A férfinép, ahogy később megtudtam, a csónakokat javította odalenn a folyón. Az történt, hogy a kószáló gyerekek megláttak engem, hogy közeledek a kunyhóikhoz, rohantak haza a rémhírrel, ezért bújtak a kunyhók belsejébe, azt nem is látták, hogy Narakiwa is ott van. így állunk a fehér ember jó hírével, sajnos még egy kis időnek el kell telnie, hogy ez a félelemérzés a fajtámmal szemben elmúljon. Húsz év távlatából, amióta járom ezt a szigetvilágot és kapcsolatba kerülök népével, jó érzéssel mondhatom, hogy hozzájárultam a velünk szembeni félelmük csökkentéséhez. Narakiwa lement a férfinéphez, ő már otthonosan mozgott közöttük, az lett a vége, hogy éjszakára körükben maradtunk, az esti tábortűz szomszédságában lett a szálláshelyünk. Az itt maradásunkról egy kicsit többet kell beszélnem, mert úgy érzem, ez emlékezetes maradt mindegyikünk számára. Az történt, hogy az marasztalásból vendéglátás lett, és a meghívó házigazdánk kitett magáért. Bőséges vacsorát adott számunkra, és most jön a lényeg, az ételt saját készítésű gyümölcsborral öblögettük, amit egy külön kunyhóban készített és tárolt. Trópusi gyümölcsök sokasága, banán és