Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

A Kussa folyó Meg a mocsár

ananász volt az alapanyag, ezenkívül cukor és erjesztő növények alkották a bort. A megérett gyümölcsöt felfőzött cukorsziruppal és erjesztővel összegyúrják, majd állni hagyják több hétig, amíg habosra kiforrja magát, majd többszöri átfejtéssel világos sör színű folyadék keletkezik, erősen csípős murci. Ebből az italból nem kellett túl sok a sült halak után, hogy jó kedvre hangolja társaságunkat. A hangosabb beszélgetés után még nótázásra is sor került, és itt jött a meglepetés számomra, azt akarták, hogy én is énekeljek egy magyar dalt, amit jó hangulatában dalol a magyar ember. Nem akartam hangulatrontó lenni, és elkezdtem énekelni a kedves házigazdának címezve a legegyszerűbb nótát, amit diákkorom óta ismerek és zeneszó sem kell hozzá: Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el, míg a gazda, házigazda bunkós bottal ki nem ver. Ha nem tetszik a gazdának, hogy mi itten mulatunk, szedje össze sátorfáját, de mi itten maradunk. Ezek után amennyire tudtam, ugyanezt angolra fordítva: "No, no, no, no, no, no, no we won't go away from here unless the host won't send us out with a knobby stick." Ezek után már nem hagytak nyugton, ismételni, ismételni és még aznap megtanulták ők is virradatig. Még az asszonynép sem maradt ki a hahotázásból, ami a jó kedvet illeti, és azt hiszem, emlékezetes maradt mindannyiunk számára ez a vendéglátás a Fly folyó mellett, de még a terület élővilágának is, mert magyar nótát sem előtte, sem utána nem hallhattak többet. Reggel fáradtan, fejfájással ébredtem, mindenki aludt, csendes volt a környék, dél tájban kezdtek mozgolódni. Addig a környéken bóklásztam, a vízparton, a sáros, mocsaras határig. Mire visszaértem, már a fejfájásom is alábbhagyott, a szúnyogok is ilyen tájt delelnek, mert nem nyüzsögtek a fejem körül. Narakiwa is fejcsóválva támolygott ki a kunyhóból, ahova hajnalban a házigazdával ölelkezve betámolygott. Nem mondhatom, hogy rossz hatással volt a tegnapi vidám túlórázás az egész háznépére, mert akivel csak találkoztam, mosollyal köszöntött, de még a kutyák is farkcsóválva. így hát elégedettnek mondhatom magam, mert biztos vagyok benne, hogy jó emléket hagytam magam után. A segítség sem maradt el, a gyerekek is nagyobb örömmel segítettek a bogarak és pókok üvegbe gyűjtésében, a szép nagy lepkékről nem is beszélve, így jutott időm még a ritka szép növényvilágból is egy párat lepréselnem. Már lefelé konyult feje a napnak, a magányos fűszál is hosszúra eresztette árnyékát, mire visszaértünk szálláshelyünkre. Narakiwa is kivette részét a munkából, mert vendéglátónk nagy csónakját tették rendbe, hogy holnap vele induljunk felfelé a folyón az Aligátor-szigetig. Nem nehéz jó érzettel ébredni, ha pihent és jó hangulatban van a ház népe, ez rám is jó hatással van. Ebben a hangulatban pakoltunk be és indultunk utunkra. Vendéglátónk, Sunga (időközben megtudtam a nevét), ő is velünk tartott, még akartak a gyerekekből is csatlakozni, de Narakiwa határozottan lebeszélte őket, hogy a krokodilok nagyon kedvelik a gyermekhúst. így sikerült maradásra bírni őket. Az egynapos partmenti csónakázás kitikkasztott, mert motor nélkül, csak kézi lapátolással haladtunk és mindhármunk erejére szükség volt. Fenséges tájak mellett haladtunk, csak az izzadságunkat kedvelő légyhadsereg erőszakos barátsága nehezítette a gyönyörködésünket. Közben állandóan lestem a vizet, hogy szemügyre vegyem az Aligátor-sziget hírneves krokodilját, de mintha megneszelték volna, hogy érdeklődöm irántuk, még csak mutatóba sem jöttek elő. Már a kikötési lehetőséget keresték a barátaim, amikor nagy csattanással vetette magát csónakunk előtt a vízbe egy jól fejlett krokodil a parti bozótosból. Végül is nem sokkal odébb, egy tisztáson mi is megpihentünk. . A késő délutáni napsütést arra használtuk, hogy lefürödjünk és az izzadságtól teljesen elázott holmijainkat kimossuk és megszárítsuk. Ez még mind belefért az időbe a vacsora és a hálóhely világosban való elkészítésével együtt. Másnap a napkeltével ébredtünk, az időmet úgy osztottam be, hogy a gyűjtésen kívül legyen időm felvételeket is készíteni, ha lehet, a különböző krokodilfajtákról. Narakiwa velem tartott, így elkerülhettem a veszélyhelyzeteket, figyelmemet csak a munkámra fordíthattam. Ily módon érdekes és ritka felvételeket tudtam készíteni. A KUSSA FOLYÓ