Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)
II. rész A fűzfa pelyhe... - II. fejezet
Ez a fény nagyon hasonlított ahhoz, amit akkor, évekkel előbb a betegágynál álmodott. Az is, ez is a mélységek sötétjére volt festve. Szinte várta, hogy most is, mint akkor, előlépjen a fényből valaki és belépjen az életébe. Hogy a világmindenséget betöltő jóság ne csak személytelen lényeg legyen, ami mindent eláraszt, fenntart, mégis hozzáférhetetlen, hanem legyen arca is. - Legalább tükörből szeremélek látni, ó Te, akinek nevét kimondani lehetetlenség!!! A csónak orra szinte belefut a naptükörbe, a fény az alvó gyermek feje körül játszik. S ez a mai nap összemosódik a hajdanival. Most a megérzések diktálnak Györgyben, és szívében a belső látás hatalmasan dolgozik. - Látlak, - sóhajtja a megtelt szív édességével. - Látlak. Te vagy az, aki a harctereken megtartottál. Te vagy az, aki a szenvedések tőrével felszántottál. Te vagy az, a minden képzeletet felülmúló, aki mint a felkelő Nap, az emberiség új reggelén megjelent. Óh, hogy háláljam meg, hogy az elsők között lehettem, akik találkozhattak Veled? S most György lényében hasító fájdalmat érzett, s az alkotó erő akkora fellobbanását tapasztalta, hogy agyában majd megpattantak az erek. Egymás után tűntek fel képzeletében képek, amit majd meg kell festenie. Egy végtelen mélységű kék szempár tapadt az övébe. Hogy honnan? Hogy a víztükörből tekintett rá, vagy a saját kavargó mélységeiből? Most nem volt fontos. Csak az, hogy a jelenésnek most arca volt. Nem úgy mint az álomban. Ránézett. És György teljes bizonyossággal tudta, hogy ezt az arcot meg kell ragadnia, úgy hogy mások is szembenézhessenek vele, és soha többé el ne tűnjön ebből a világból. - Vágyam lehozta Őt magasságaiból, és most már nem engedem el, soha többé. Kell egy pont, ahol az Isten a Földre lép. Hadd legyen az az én lerongyolódott szívem! - Meg foglak festeni Uram - bugyogta a szavakat, mint az épp feltörő forrásban, a buborék. És ezen a napon kilencven kilométert evezett előre a folyón. 83
