Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

II. rész A fűzfa pelyhe... - II. fejezet

fel. ó a lényeg. S neki minden út egyformán járható. Most ott nyugszik György ölében. Ott utazik a piciny csónakon, a Duna hátán. Elindult, mert nélküle itt már csak a káosz uralkodik. A könyv segítségével megsokszorozta önmagát. Olvassák itt is, olvassák ott is, és már meg se lehet többé feszíteni. A könyvet sutba dobhatja valaki, el is égetheti, ki is mondhatják rá az indexet. Össze is gyűjthetik és papírzúzóban péppé morzsolhatják. De mindig akad egy-egy példány, s az túléli a pusztulást. Mag a jövendőre. S mint fehér pehely a víz felett, úgy lebegett György emberi lelke felett is az a hófehér felhő, ami beárnyékolta, hogy megtermékenyítse, mint fűzfa pelyhe a meleg iszapot. Nagy pillanatokban nincs más hátra, mint hogy lehajtsa fejét a halandó, mert a vér azt lükteti ereiben: nem vagyok méltó. Nem vagyok méltó átélni azt, ami most következik. Volt egy pillanat, amikor a gyermek aludt. Villy ponyvát feszített föléje, hogy a déli nap meg ne ártson neki, majd ő is elszunnyadt, és egészséges lélegzése meg-megringatta a csónakot. Csak György ült éberen az evezőpadon. Érzékei élesen, remekül helytálltak. Egy légy repülése sem kerülte el figyelmét. Mégis oly hatalmassá nőtt öntudata, hogy szinte érezte, hogy az egész föld az ő szívével dobog, s az ég, napjával, felhőivel ott boltosodik kebelében, mintha egy másik dimenzióba került volna. Aztán elmúlt ez a perc, és megint csak a harmincéves, lerongyosodott katona ült az evezőpadon, és csak akkor ismerte fel, milyen esendő. Oly nagy volt a kontraszt a két állapot között, hogy alig lehetett elviselni. György fölzokogott. Némelyik betegségben a láz végső határáig korbácsolja a szív erejét, aztán hirtelen lezuhan, ez a krízis. György átélt már egyet, amikor gyermeke betegágyánál virrasztott. Akkor csak tudta, hogy ez a valami rettenetes, most megismerte. Akkor emberfeletti rettegésben térdre hullott az ismeretlen hatalom előtt, aki az életet a földre méri. Kegyelemért. Visszakövetelte a gyermekét tőle, akit előzőleg megunt játékszemek tekintett. Most el kellett viselnie, hogy őt magát látogassa meg ugyanaz a hatalom, aki imádságát akkor meghallgatta. 80