Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

II. rész A fűzfa pelyhe... - I. fejezet

I. fejezet ..Jártál-e már fövényen, amely nedvesen őrzi a tegnapi vízfodor nyomát, és tegnapelőtt még homályba álmodta a mélység álmait? Fölötte zúgott tovább az áramló folyam. Ilyen föveny van azokon a zátonyokon, amelyeket a Duna épít és bont szüntelen, és sohasem enged át másnak. Még az emberek lábnyomát is elmossa róluk, nyomtalan. Ezek a szigetek a senki földjei, és a víz szabja meg törvényeiket. Diána és Villy sokéves távollét után egy ilyen zátonyon találkoztak. A csónakot György építette egy római-fürdői csónakosnál. Evvel érkezett az ország másik végéből a kis család. Nagy vállalkozás: kétszáz kilométer lefelé a Dunán, de György már akkor igazi vadevezős volt. Suhancéveiben hozzá hasonló angyalföldi rongyosokkal harc nélkül hódították meg maguknak a magyar folyamot egy kiszuperált bárkán, és évről-évre minden nyáron ismétlődött a kalandozás. Ahhoz a régihez képest ez a nyalka sportcsónak olyan, mint a sirály. Villyt se kell a víztől félteni, ő meg ott nőtt föl a Ferenc-csatorna partján, remekül úszott, és víztől ázott szőke hajában gyakran virult lótusz vagy vízparti nefelejcs. A csónak sárga volt, s még szagos a lakktól. Puhára bélelt, mint valami fészek, a gyermek kedvéért, aki az orrában kapott helyet. Évekig nem találkozhattak volna még, ha így nem jutnak közel egymáshoz. A háború elmúlt, de a véres nász megszülte a nyomort és a távolságok sorompóit lezárta a nincstelenség. Diána első, gyönyörű életjele, hívás volt. Gyertek! Bácskában még jut vaj a kenyérre és tejfel a levesbe. Gyertek! Rokonaink szőlőjében nektek is teremnek édes fürtök, és a must új vért nevel bennetek is. Gyertek! A gyereketek itt megismerheti a fügét is. A mi kertünkben beérik, mert meleg a nyár és hosszú az ősz. És mindennap akkora piros alma jut a kezébe, amekkora a sápadt arcocskája. 62