Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

II. rész A fűzfa pelyhe... - I. fejezet

Gyertek! Hogy az ő arca is olyan legyen, mint az alma. Olyan piros, és pufók. És jöttek. Megfizethetetlen a vonat? Zsúfoltak a hajók? A Duna zöld sodrása nem szed vámot a kicsiny sajkától. Szelíden ringatja álomba a gyermeket, és kimossa György szívéből a front kísértetek. Jönnek. A sárga csónak oldalán locsog a hullám, és Villy ettől a hangtól elfelejti a jövő reménytelenségét. Amikor a sárga csónak elérte Érsekcsanádot, a bajai partoktól ugyanakkor elindult egy fekete bárka. Négy markos ifjú evezett benne felváltva. Három Diánáé volt, a negyedik pedig talán Diánáé lesz, ha majd lányával frigyre lép. ók fölfelé eveztek az ár ellen, míg a sárga könnyedén lebegett, mint a lepke, lefelé. így jutott a két csónak egyre közelebb a másikhoz, és amikor megpillantották egymást, azt hitték csak szép álmot álmodnak. Az álmok szeszélye szerint, a régiek, a szertefoszlottak helyébe merőben más képek következtek, mégis ez volt az igazi folytatás. S ami közben történt, - ki gondol most arra? De hogy egészen el lehessen felejteni, ki kell adniuk magukból, el kell mondaniuk a másiknak, aki majd megoldozza a bánat csomóit. Könnyen felismerték egymást a csillogó távolságon át, mert a Dunán ekkortájt még alig jártak sportcsónakok. Csak a halászok ladikjai tűntek fel itt-ott, de Diánáék bárkája jóval nagyobb volt azoknál. György gyakorlott szeme messze távolságokat betájolt. Úgy is, mint csónakos, úgy is mint festő. Mindig ráakadt minden szokatlanra. Diána fiai pedig már akkor felismerték a dublót kecses mozgásáról, mikor még csak kicsiny pont volt a látóhatár peremén. S amikor hangtávolságon belül kerültek, felröppent a jel, az a dallamos, éles füttyszó, ami csak az övék volt, és mindig felismerék róla egymást, a sötétben, az erdő sűrűjében, vagy a nagyváros emberáradatában. A fütty dallamát a vízparti rigók tavaszi hívóhangja inspirálta. György és Villy ekkor hallották először, hogy azután többé soha el ne felejtsék, egy életen át. Aztán kikötöttek az első szigeten. A víz, amely körülvette őket, hatalmas volt és lassú. A part mentén, tágas teknőkben víztócsák láposodtak. Ebben a meleg vízben, amely a napfényben szinte 63