Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - III. fejezet

A világégés haláltánca nem érinthette szelíd játékaikat. Az se jutott eszébe, hogy sokan közülük már valóban árnyak. Ilka kertje olyan volt, mint amikor a méhkas kirajzik. Párok és csoportok hullámzottak végig a virággal szegeti utakon, és egyszerre a csodálkozás moraja csalt mindenkit a kapu elé. A nagy kapu is fel volt díszítve borostyán- és tölgyfalombokkal. - Kinyitni, kinyitni! - kiáltozták. - Miért? Hogyan? Ki akar bejönni? - Hát nem tudjátok, a királyi pár! A kapu kinyíllott, és két hófehér paripa ügetett be rajta, a hercegi párral. Nehéz hímzésű ruhákban, mesteri módon ülték meg a lovat. De azért álarcaikban is rögtön rájuk ismert mindenki. A szép fekete Boér leány, - Erdélyben az <5 kastélyukban szokott megszállni a néprajzos csoport - és a dúsgazdag festékkirály. Valóban királyi pár, és ez a bevonulás szinte felért egy eljegyzési parádéval is. Taps és suttogás volt a visszhang. Voltak akik helyeselték, s voltak akik károgtak, ahogy az lenni szokott. Mégis az eseménytói úgy magasba szökött a hangulat, hogy a zene is rögtön megzendült, és a kertet betöltötte andalító harmóniával. Odabenn a műteremben fölfokozott érzelmek dáridóztak. Erre az estére a puritán egyszerűség felvette az életöröm jelmezét. Muzsika, évődés, kacagás és forró vágyak ütöttek tanyát itt, ahol máskor a munka komoly felelőssége uralkodott. Fény uralkodott ezen az estén élet és pompa. Diána végignézte az álarcosok felvonulását, azután Ilkával végigsétáltak a kerten, s tele tüdővel szívták a fűszeres illatokat. - Tudod - mondta többek között Ilka -, jó egy estére félretenni minden bánatot. És hinni azt, amit az élet megtagadott tőlünk. Diána szerette volna megkérdezni: tőled mit tagadott meg az élet? Koronázatlan királynője vagy ennek a közösségnek, olyan országnak, aminek nincs határa. Felesége olyan férfiúnak, amilyen egyetlen más asszonynak se jutott. Ha tudnád, hányan lennének boldogok a te szerepedben! Mégis hallgatott. Nem lett volna illő felkavarni az asszonyt, aki még ma este is csendes szertartással járja végig virágait. Egy dombhoz értek. A domb tetejét fatörzsekből összerótt lugas 44