Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - III. fejezet

kapcsolódott. Hosszú süveges hölgyek, fátyoluszállyal. Páncélos középkori lovagok. És eleven alakot öltött az antik mitológia. Az egyik sarokban fekete köpenyben és végtelen hosszú karddal, hetyke, tollas kalpagban Cyranó hevesen ostromolt egy leánykát, aki elütött a díszes társaságtól, mert nem viselt jelmezt. Szőke haja kurtára nyírva, kócosan a szemébe lógott, a ruhája alig szabott bő zsák, épp hogy térdig érő. Sokan évődtek vele, hogy talán visszakéredzett az elemi iskolába, mert az egyetem nehéz neki. Mások avval heccelték, hogy Jean d'Arcot vagy Tolsztoj Maszlováját személyesíti meg, amikor kijött a tömlöcből. De a szerelem még efféle ünneptelen külsőt is bearanyozza. Cyranója nem tágított mellőle, követte, mint az árnyéka. Diána most nem ítéli el Margitot úgy, mint azon az estén, mert azóta ő maga is levetkezett sok olyan sallangot, ami a múlt asszonyait annyi dicsőséggel övezte. Az idők szava minden asszonyhoz szólt, a háború döntésre szólította őket. Aki nem értette a szót, élő anakronizmussá süllyedt. Dianának se maradt több, mint amennyit Margit azon az estén magáénak vallott. Amikor önként mondott le a női szépség összes kellékéről, beleértve még a haját is. Azon az estén azonban még nem értette őt. Akkor még ő is boldogan feledkezett bele a századforduló problémátlan, játszi mámorába. Tánc nem volt, de a klasszikus zene fontos helyet kapott, és a zenekar már megérkezett. A nagy műterem ablakszemei k gyúltak, mint a menyasszonyé. A jelmezest volt az egyetlen szórakozás, mely Ilkát is vonzotta. Kislánya halála óta nagyon visszavonult életet élt, de arra az estére azért ő is felöltözött. Sybilla volt a maszkja és ebben is az ő nagy menekülése keresett szerepet, menekülése az emberi élet szigorú törvényéből. És éppen erre hívogat a karnevál. Az az ünnep, amely a legősibb törvénynek szól, az átváltozásnak. Az emberi ész nem ismeri ezt a törvényt, és szűk kasztokba osztályoz mindent, mindenkit. A karnevál feltépi ezeket a korlátokat, sőt még az idő és tér kérlelhetetlen falait is megdöngeti. Csak így lehetséges, hogy annak a jelmezestnek szereplői most is forró körtáncot lejtenek Diána körül. Szinte meg tudná érinteni őket, ha kinyújtaná a kezeit. Az idő meghátrált az emlékek elevenségén. 43