Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - II. fejezet

messze magunk felett érzünk, akiért mindnyájan rajongunk s aki mindegyikünknek szellemi életadója, atyai barátja. Óh , mennyivel nehezebb az 6 helyzete, mint az egyém. És még hozzá Rózsi szókimondó, hirtelen természete! Hisz ő, ha akar se tud eltitkolni semmit. És a nap minden órájában össze van kötve avval, akit szeret. És nem szabad elárulnia magát, ha nem akar árulást elkövetni az egész kolóniával szemben. Óh, mennyire sajnálom őt, és szenvedek vele is. Mert engem mindenki tisztelve kímél bánatomért. Engem véd a társaság. Az erdő titkos ösvényein szabadon áldozhatok emlékeimnek, és van reményem a gyógyulásra. Éppen abban a tanításban, ami nem távozott el vele, akit szerettem. Hanem örökre ittmaradt helyette, nekem. Ma még csak nosztalgia visz az erdő mélyére, ahol együtt jártunk, és a tó partjára, a rétekre. Ma még csak elveszett szerelmesemet keresem a régi helyeken. De ahogy ápolom ezt a szent hagyományt egyre jobban és jobban megértem a természet betűit és rajtuk keresztül az Istent, akit idáig nem ismertem. És bár szenvedek, ugyanakkor mindez olyan csodálatos. De Rózsit, szegényt még ilyen vígasz sem erősíti. Ez volt a levél, ami Dianát, mint leküzdhetetlen mágnes, nővéreihez vonzotta. S mint az lenni szokott, a valóság mindig dúsabb az elképzeltnél. Diána elé is sokkal szélesebb és gazdagabb kép tárult megérkezésekor, mint amit a távolból magának a levelek alapján megalkotott. Őt nem annyira a szembetűnő újítások ragadták meg, mint az újvonalú női ruhák és a szecessziós bútorok, hanem az az életmód, amit a kolónia tagjai folytattak. Általános volt a húsételek mellőzése, a hajnali testedzés a szabadban. Különböző sportok és légzésgyakorlatok, amik a szellemi feladatokra irányuló koncentrációt segítik elő. Az itt csoportosulók nagyobbrészt művészek voltak, de mintha mégsem ez kapcsolta volna őket egymáshoz olyan szorosan. Mintha a művészeten túl valami még több csillant volna meg előttük. Nagy igyekezettel, gyarló emberi eszközökkel ezt a még többet szerették volna megközelíteni. Ehhez a célhoz a művészet is lépcsőfokul szolgálhatott. És minden egyéb is. Természetes volt, hogy egész életrendjük ehhez a célhoz igazodjék. 31