Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - II. fejezet

így bármivel foglalatoskodtak, tevékenységük mélyebb értelmet nyert. Voltak, akik középületek számára nagy freskóterveken dolgoztak és ehhez alaktani tanulmányokat készítettek. Voltak néprajzi gyűjtők. Épp ezekben az években fordult az érdeklődés a néművészet kincsei felé. Voltak közöttük mintatervezők és másolók. Aztán jött a szőnyegszövők végtelen sora, beleértve a fonalfestőket is. Ezek külföldön tanulták ki a növényi festékek alkalmazását. Óriási üstökben forralták a sokszínű, orrfacsaró tintaleveket. Diánát az lepte meg, hogy senkinek se voltak előjogai. Aladár környezetében nemcsak a társadalmi korlátok vesztették el erejüket, de még a munkakörök hierarchiája is megszűnt. Megfordultak itt mágnások, újgazdagok, kereskedők és gyárosok is. Társultak beérkezett nevekkel és egészen kezdő gyerekemberekkel is. Magyarok és más nemzetből valók. Valahogy mégis mindnyájan együvé tartoztak. A közös célok egy nagy családdá forrasztották őket. Voltak mégis, különösen a fővárosban sokan olyanok, akik rossz szemmel nézték az egész csoportot. Merőben más utakon jártak. A huszadik század elején már korszellem volt a durva érvényesülés, a lelkiismeretlen spekuláció. A művészetben pedig hamar megjön a visszhang. Megindultak az új törekvések, az embertelenség első hírhozói. Merőben más húrokat pengettek, mint a gödöllőiek élén Aladár. Ő halk hárfával a kezében az emberek lelkét próbálta megszólaltatni és levegőhöz juttatni. De ez a szelíd emberi hang sem elnyomni sem túlkiabálni nem volt képes azt a dübörgő orgiát, amit a kiszabadult elemi erők hangzavara jelentett, s melynek csupán nyitánya volt az első világháború. Lehet, hogy ma már tudják kik voltak a gödöllőiek és ki volt Aladár. És személyén túl, megmaradt művein túl, milyen halhatatlan tüzet gyújtott. A lappangó tűz nem aludt ki azóta sem. Szívből szívbe terjed titkosan. És ennek a tűznek nem egyetlen neve a művészet. Éppen ez benne a csodálatos. Diána is kapott egy szikrát belőle. Hordta is, mint eleven tövist. Hogy akkor 32