Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - II. fejezet

törődött a gánccsal, mert tudta, mit akar. Egyike volt azoknak, akiket sorsa állít egy bizonyos helyre és előzőleg alkalmassá is gyúrja a szerepre. Aladár volt a gödöllői művésztelep megszervezője, a magyar szecesszió alapzata, és hogy azzá lehessen, saját életében is meg kellett élnie az elszakadást. Milyen nehéz csak egyetlen ferde irányt is törölni életünkből. Házastársak sokszor életfogytiglan viaskodnak egy-egy gyermekkori szokásuk érvényesítéséért. Elvetni, újjal felcserélni minden, minden körülményt - ez nem egyszer, meghaladja az emberi erőket. És emellett még arra is maradjon ideje, hogy valami újat hozzon létre a régi helyébe: mindennek nála gyorsan kellett megtörténnie! Alig volt mindehhez két évtizede. Mint fenyegető felhő már ott jóslott a jövőben a világháborúTizenhét éves korában kérdezte meg Aladárt a sorsa, hogy az életet választja-e vagy a halált. Nem volt tétovázásra idő. Vagy új életet rendez be magának, vagy elpusztul, elsorvad a régiben. Aladár az életet választotta, és elindult azon az úton, melyen járnia kellett, hogy másokat is vezetni tudjon. Sorsa kicsiben az akkori világot formázta. Az is válaszút elé volt állítva, de úgy tűnt, hogy e próbán a világ a halált választotta, és csökönyösen bukni akart, egyenesen a saját maga ásta verembe. Ott pedig, ahol a művésznek az a sorsa, hogy a világ ellen vívjon párharcot, ott a magányos ember el is bukhat a küzdelemben, még akkor is, ha nála a jövendő kulcsa. Huszonöt, harminc művész mégis több, mint egyetlen magányos! Ahol ennyi ember közösen kezd valamit, ott azért mások is megállnak, ha másért nem, hát kíváncsiságból. Ott érvényesül a stafétafutás törvénye. Ha az egyik kidől, hát ott a másik, a többi, hogy vigye a szent lángot tovább. Aladár nevelte munkatársait, és ez a nevelés életfogytiglani jel volt rajtuk, és még azon túl is, gyermekeiken. Aladár életerejét halálos ágyán nem a divatos ateista, anarchista, nihilista filozófiák adták vissza, és nem is a megáporodott polgári életszabályok. Volt bátorsága kiönteni a gyógyszereket, amelyeket apja, az orvosprofesszor nyújtott neki, de a tapasztalat azt mutatta, hogy a gyógyulását nem tudják biztosítani. És volt 22