Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - II. fejezet

erős akarata visszaküldeni a megfőzött ételt, még akkor is, ha az édesanyja tette elé, mert a nehéz, polgári koszt egészségét még jobban aláásta. Más utak nyíltak meg e kor gyermeke előtt, me­rőben mások, mint elődeiké, és nemcsak a művészetben. S aki végveszélyben volt, hamar ráakadt ezekre. A haldokló Európa és a haldokló Aladár. Merészen nyúlt azok után a tanok után, melyek testnek, léleknek újjászületést ígértek. így fogadta el azt az éle­telvet, amit azóta már az egész világon megismertek, hogy a nyers gyümölcsök, vetemények élvezete több erőt ad a testnek, mint a rafinált tészták és nehéz húsételek. Akkor azonban még nem tud­tak szinte semmit a vitaminokról, így a beteg fiúnak egy egész társadalom berögzött szokásaival kellett megküzdenie. Aladár élni akart, és gyógyulásával nemcsak szüleinek bizo­nyította be, hogy a húsételek egyeduralma lealkonyult. Tiszta vért az erekbe! Ez volt a vegetárius mozgalom lobogójára írva és Európa-szerte sokan gyülekeztek e lobogó alá. Elsőnek lenni nagy és nehéz hivatás. És Aladár hivatása rászállt azokra, akik őt kö­vették. Mert nehéz új vért kényszeríteni az erekbe, de még ennél is nehezebb új embertípust teremteni a régi hibákkal terhelt em­berekből, és velük együtt megszülni az új hétköznapokat. Aladár mestere lett az élet apró dolgainak. A hétköznapok kö­telességeit emelte ünnepi rangra. A kicsi ügyek szeretetére nevelte környezetét. Mindegy, hogy mi a munkád - vallotta -, hogy a dómot fested ki freskókkal, vagy egyszerűen csak a szennyes ruhát súrolod. Az a kérdés, bele tudod-e adni a szívedet? Mert ha nem, akkor csak a sötétséget szaporítod magad körül. Ha igen, akkor pedig a fényt, és az mindenütt mérhetetlenül szükséges. Ő megértette a jövő énekét. A hétköznapok századába fordult a világ. Nemcsak a nagy szavak, pózok, a hintón járó pompa évadja járt le, hanem az egy alkalomra való lelkes felbuzdulásoké is. Sok függött attól, ki milyen tartalmat tud tölteni az élet kicsi, szürke dolgaiba. Közelgett a háború, ahol már hősök se lesznek, csak tömegsírok, de Aladár erről a holnapról még nem tudott, ó még hitt az emberi faj emberiességében. Aladár nem volt látnók, csak egy jószándékú nevelő, és nemes munkájához felhasznált 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom