Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - I. fejezet

tozott hozzá és sok-sok különös óra emléke. Filozófus volt. Ide menekült, erre az álmatag tájra, hogy mint valami remete, életművét zavartalanul létrehozhassa. Berta barátnőjével együtt, Diána néha részt vehetett felolvasásokon, és a két csitri lányt büszkeség töltötte el amiatt, hogy első kézből nyerhették a tanítást. Diána sokszor hallott még róla azután is, amikor már elhagyta az országot. A szellem birodalmában nincsenek országhatárok, és minden termés közös kincs, minél többen merítenek belőle, annál nagyobbra növekszik. Ez eseménytelen magyar tájon született hát valami, ami azóta belekerült az európai gondolkodás serpenyőjébe, és súlyával megnövelte a világ bölcsességét. Egy-egy gondolatfoszlány ide is elkísérte, és itt a magány legfenekén, amikor szüksége volt rá, kihajtott. Szívével kereste azt az ismeretlen negyedik dimenziót, ami mint magasabb matematika, megoldást rejteget az alacsonyabb szinten megoldhatatlan kérdésekre. Az éjszaka végtelenül csendes volt. Pára lepte be a tereket, a holdat és a csillagokat. A túlparti erdők ősi nagyságukban csak sötét foltoknak tűntek és hallgattak. De egyszer még beszélni fognak. Az erdők, a szüntelenül hömpölygő folyam, az éjbe merült szigetek s a fehér föveny a partokon. Minden messzeség, amelyeknek titkait most teljessé teszi a sötétség. Minden titok, ami most együtt van ebben az éjszakában, megnyilatkozik. Ma azonban még csak a csend felel. Pedig mennyi kérdése lenne még! Testvéreit kutatja a meszszeség mélyén. Arra fordul, ahonnan jő a nagy folyam. Talán hátára írták üzenetüket. Öt teljes éve, hogy nem látta őket, kettő, hogy hírt se hallott felőlük. Egy köteg levélre gondol, Villy leveleire, amit még ide is elhozott magával, pedig százszor is megszűrte a málha minden darabját. Ne legyen semmi felesleges teher. De Villy levelei egy darabka múltat őriztek, ami nem fog viszszajönni, soha többé. Nem is az ő múltját, mégcsak nem is Villyét, a testvérhúgáét. Hanem egy elsüllyedt Atlantisz-világot, ahol emberek éltek, szerettek, alkottak. S ami azóta elmerült. 18