Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

III. rész Kétéltűek - I. fejezet

már két-három ember megtapasztalt egysége az Istenben olyan üdvösség, hogy a földön hozzá fogható nincsen. Előleg ez a mennyből, ahol majd nem ketten-hárman, hanem szám nélküli seregek vesznek körül, hasonló egységben. Nekünk csak ez a kettő lehetséges: szeretet vagy gyűlölség. És sohase magunkért, hanem őérte, aki bennünk lakik. Őérte él a szeretet és őmiatta a gyűlölet. És ez sokkal nagyobb sors, mint a népszerűség, amire áhítozol. Ehhez emberi szív kell, sokat bíró, felnőtt emberi szív, s ilyen leszel, ha vállalod. Az isteni mértékbe nősz bele, és kirajzolódnak rajtad az Ő hatalmas sorsának jegyei. Mert az Istennek is van sorsa. Mindenkinél súlyosabb. Ő maga alkotta meg, de vállalta is. Apád tudja ezt. ő látta egyszer. Megértette. Az Isten szemeiben a fájdalmat mindenkiért. Aztán már egyikük se szólt hazáig egy szót sem, és ebben a hallgatásban még sokkal több volt, mint amit ki lehetett volna mondani. Diána most eltűnődött a terített asztal előtt: Bözse, Katica, Maja, Hélia, György. Ugyanaz az Isten, és mindegyikben milyen más arcot visel. Mennyiféle arca van Istennek. És béke szállt szívébe, elvehetetlen, mert megérezte azt is, hogy egyik sem hamis, egyik se álarc, mind hiteles. És mintha most Diána is látta volna azokat a szemeket. És mintha most, amikor e terített asztalnál végigsuhan tekintete azokon, akik lélekben a Mester arcát viselik, mintha most szemeiben kevesebb lenne a fájdalom. És majd nyílik a kapu hamarosan, és egyenkint bejönnek ők, akik itt ülnek majd az asztal körül. És esznek az ételekből, és isznak az italokból, és jóllaknak, úgy, ahogy sehol máshol. És ezeknek az ételeknek az íze megmarad egy egész életen át. Azután énekelni fognak, és nem tudnak betelni vele. A telhetetlenség mohó vágyával énekelnek. Jó, hogy olyan sok ének van a kopott, öreg Hozsannában, és jó, hogy olyan biztos kézzel kezeli Diána a zongorát. Olyan teljes emberséggel tolmácsolja a zenei imákat, hogy még Beethoven se vetné meg, hiszen az ő keze is egy ilyen egyszerű egyházi dallamot emelt fel, és alkotta meg belőle az egymásra találás örömdalát. Piros ajkak, méztől csurranók énekelnek körülötte. A lélek 113