Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

III. rész Kétéltűek - I. fejezet

őszinte vágyai kapnak itt szárnyat. Kibontani mindent önmagukból. Kiforrni, kitisztulni, mint a bor. Ezeken az estéken itt az ember önmagáról énekel. Mesterének énekel, akinek kezében érzi magát. Akihez sikolt, hogy nem akar a mocsárban maradni. Hogy hisz egy távoli csodában, aki majd ő lesz valamikor. Bizalommal tölti el a tudat, hogy minden azért történik körülötte, hogy ez a csoda létrejöjjön. Arról az emberről énekel, aki majd belenő a nagyobb mozdulatba. S mikor mégis véget ér nagysokára az ének, csend borul mindnyájukra. S ez a csend is tele van zenével, mintha válaszképpen érkezne a végtelenből, mely zsongó élettel van tele. És amely nagyobb élet már végtelenségek óta várt, hogy ide beömölhessen. Mindig körülfolyta az emberek földjét, de azok egyetemesen elzárkóztak tőle. És dermedeztek, és sorvadoztak, mert senki sem merte felhúzni a zsilipet. Haldokló bolygó keringett az élet árjában, és senkinek se volt mersze felhúzni a zsilipet. Csak ezeknek a kisdedeknek nem volt semmi félsze. A világ gonosz polipkarjai máskor ártalmatlanná tették volna őket, mert a világ ma még retteg a fénytől és a tisztaságtól, és inkább választja a halált ezeknél. De most a világ válságos napokat élt, el volt telve a maga bajával, ügyet se vetett a jámborokra. Ezekben az években még nyugodtan énekelhettek. És az ének utáni csendben hallhatták a Mindenség válaszát. Ezen az estén Márton olvasott fel Lorber Jakab nagyevangéliumából. - Te vagy a sodomai Lót, de vigyázz, hogy meg ne fulladj a feslettségben, és ne a paráznák öröksége legyen részeddé. Mert te olyan vagy, mint még senki előtted és utánad: mint ember egészen a húsban és annak örömeiben élsz, mint szellem pedig egészen szabad vagy, nyílt szemekkel és nyitott fülekkel. Testedet sárral mocskolod be, és szellemed fölé világosság özöne ömlik. Tested a sertésekkel eszik egy tálból, mialatt szellemedet ezer angyal veszi körül. Földi szívedet szeméttel, sárral töltötted meg, és Én szellemed szívében lakást emeltem magamnak. Te tisztátalanokkal mulatozol, míg Én veled, mint testvér testvérrel beszélek. Te büzlesz, mint a mocsár, és szellemed a legfőbb mennyek illatát 114