A gödöllői művésztelep 1901-1920 (Városi Helytörténeti Gyűjtemény, 1981)

A gödöllői művésztelep tagjainak rövid életrajza

Nagy Sándor (Németbánya, 1869 - Gödöllő, 1950) Nagy Sándorné, Kriesch Laura (Budapest, 1879 Gödöllő, 1966) Nagy Sándorék neve elválaszthatatlanul összekapcsolódott a gödöllői műhellyel. Az alapítók közé tartoztak, s 1920 után is itt folytatták a munkát. Nagy Sándor az Országos Mintarajziskolában tanult, Székely Bertalan-tanítványként. Kétéves római ösztöndíj után párizsi tanulóévek következtek a Julian Akadémián. 1900-ban tért haza, Ráth György megbízására részt vett a párizsi magyar kiállítás előkészítésében. 1907-ig, Gödöllőre való költözésükig, Veszprémben élt feleségével. 1903-tól jelentek meg azok a Nagy Sándor által illusztrált könyvek, melyek az új magyar könyvművészet nyitányát jelentették. Gödöllőn részt vettek a szövőműhelyben folyó munkában. Nagy Sándor számos monumentális megbízást teljesített: Nemzeti Szalon (lebontották), velencei magyar kiállítási csarnok üvegablakai (részben elpusztult), temesvári Papnevelde jelképe és üvegablakai (elpusztult), marosvásárhelyi Közművelődési Ház üvegablakai és mozaikjai, a lipótmezei kápolna falképe (elpusztult) és üvegablakai. Utolsó jelentős falkép-együttese a pesterzsébeti és a csornai plébánia-templomba készült. Nagy Sándor kiemelkedő grafikus volt. Grafikái a szecessziós szimbolizmus szürrealizmusba való átnövésének egyéni példái. 1920-tól több grafikai sorozatot készített (Párizsi visszaemlékezések, Szerelem-ciklus). Az első világháború éveitől művészetében egyre nagyobb szerepet játszott az akvarell és a pasztell. Alapító tagja volt a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők, továbbá a Magyar Grafikusok Egyesületének. A húszas évek második felétől, a nagybányai hagyományhoz kapcsolódó posztimpresszionista mesterekhez hasonlóan, fényproblémák foglalkoztatták. 19341944-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, freskófestést, gobelin- és mozaikkészítést tanított. Nagy Sándorné 1920 után a szövőműhelyt vezette. Elsősorban a gyermeki világot bemutató grafikáival tűnt ki. Kiállítások: Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándorék és a Gödöllőiek kiállítása, 1909. Nemzeti Szalon. 1927. London, gyűjteményes kiállítás. 1931. Műcsarnok, kollektív kiállítás. 1980. Veszprém, emlékkiállítás. Raáb Ervin (Zólyom, 1874 - Dunaújváros, 1959) Tanulmányait Münchenben végezte. Franciaországban, Hollandiában és Itáliában járt tanulmányúton. 1907-ben letelepedett Gödöllőn. Elsősorban tájképfestő volt, számos grafikája ismert, melyeken hangsúlyos kontúrvonalakkal körülírt dekoratív sikokból építette fel a kompozíciót. 1912-ben elnyerte a pasztell-dijat, 1913-ban az állami vízfestmény díjat. Önarcképén a múlt század végi francia festészetben kedvelt, dekoratív mustrákkal borított háttérmegoldást alkalmazta. Hasonlóan dekoratív megoldást találunk Körösfői-Kriesch Kriesch Lauráról és Margitról készült portréin és Remsey Jenő Anyám varr c. kompozícióján. Körösfői-Krieschsel és Nagy Sándorral a Céhbeliek alapító tagjai közé tartozott. Utolsó éveiben Rácalmáson és Kulcson festett. Kiállítások: 1936. Tamás Galéria (feleségével, Ráth Annával). 1960. Székesfehérvár. Remsey Jenő György (Békéscsaba, 1885 - Gödöllő, 1980) Fiatalon, szociális indíttatású grafikáival vált ismertté. Gulácsy Lajos körében, majd a KÉVE tagjaként dolgozott, míg 1909-ben, rövid tanulmányút után (Bécs, München) ösztöndíjjal Gödöllőre nem került. Gödöllőt ő nevezte az első szocialista munkaközösségnek. Itt készültek vallásos kompozíciói, melyek már szerepeltek az 1910-es bécsi KÉVE kiállításon, valamint A csodaszarvas cimű, ugyancsak Bécsben, az 1910-es vadászati világkiállításon díjat nyert faliszőnyege. A bécsi Künstlerbund Hagen tiszteletbeli tagjává választotta. A KÉVE-kiállításokon később is szerepelt, könyvdíszeket készített a KÉVE-kiadványokba, s cikkeket közölt évkönyveikben. Gödöllői évei alatt figyelme a torz és groteszk jelenségek felé fordult. Mednyánszky és Rudnay hatása tükröződik a perifériára szorult emberek iránti érdeklődésében, de stílusa: az erős kontúrok és színek különböznek tőlük. A Koldus c. képtől kezdődően (1912) a síkszerűség eltűnik műveiből, figurái plasztikussá válnak, szoborszerűen emelkednek ki a csupasz háttérből, enyhén alulnézetre komponálva, amitől expresszív erejük fokozódik. 1912 nyarán feleségével, Frey Vilmával a nagybányai iskolában dolgozott. 1914-ben a KÉVE müncheni kiállítására Németországba utaztak. Expresszionizmushoz közelítő képei nagy sikert arattak. A világháborúban hadifestőként vett részt, így készült portréja Mednyánszky Lászlóról (BTM). A Tanácsköztársaságban vöröskatona volt, ifjúkora óta megnyilvánuló szocialista érzelmeit követve. A két világháború között a gödöllői szövőműhely háziipari jellegű újraélesztésén fáradozott. Leánya, Ágnes is résztvett a munkában. Ezen kívül színes üvegablakterveket készített budapesti megrendelésekre, s költészettel, drámaírással is foglalkozott. Festői stílusa megváltozott, haláláig számos kiállításon szerepeltek a fény festői és szimbolikus jelentését kutató művei. Fiai, Iván, Gábor és András a művésztelep egykori „összművészeti" szellemében bábszínházat hoztak létre, ami a felszabadulás után a Népmű-