A gödöllői művésztelep 1901-1920 (Városi Helytörténeti Gyűjtemény, 1981)

A gödöllői művésztelep tagjainak rövid életrajza

velési Intézet támogatásával működött. Unokája, Remsey Flóra textilművész napjainkban kísérletezik a gödöllői szőnyegművészet megújításával. Remsey Zoltán, Remsey Jenő testvére (1893-1925) is dolgozott Gödöllőn, 1913-tól. Gobelinjei, gobelintervei szerepeltek az 1913-as KÉVE-kiállításon. Képei sikert arattak az 1914-es müncheni KÉVE-tárlaton. Sötét színű, szegényes enteriőröket ábrázoló olajfestményei mellett jelentősek az elesett emberek nyomorúságát expresszív erővel megjelenítő grafikái. A világháborúban katonaként harcolt az olasz fronton, itt kapta korai halálát okozó betegségét. 1924-ben azonban még résztvett bátyja mellett a Spirituális Művészek Szövetségének megalapításában. Sidló Ferenc (Budapest, 1882 - Budapest, 1953) Szobrászati tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte, majd Stróbl Alajos mesteriskolájában folytatta. A bécsi Szépművészeti Akadémián Bitterichnél, a müncheni Képzőművészeti Akadémián Wilhelm von Ruemann-nál tanult. Három évet ösztöndíjjal Rómában töltött. Münchenben és Firenzében tanulmányúton járt. A „gödöllői poézis" hatása tizes években készült alkotásaira nyomja rá bélyegét. Gödöllőn a szobrásziskola vezetője volt, kerámiakészitéssel és szőnyegtervezéssel is foglalkozott. Tanított a Képzőművészeti Főiskolán. Részt vett a marosvásárhelyi Közművelődési Ház díszítő plasztikájának kialakításában, II. Ferenc József koronázása c. domborművét Körösfői-Kriesch terve nyomán készítette el. Köztéri szobrai közül kiemelkedik az 1933-ban felállított Danaidák kútja (Budapest). Thoroczkai-Wigand Ede (Pest, 1870 - Budapest, 1945) Budapesten az Iparművészeti Iskolában folytatta tanulmányait. 1902-ben egészen önálló rajzstílussal és koncepcióval jelentkezett Az én falum c. ideális tervsorozatával, mely alapja lett a kibontakozó népies szecessziós építészetnek és építészgrafikának. Kalotaszegen és Torockóban együtt végzett néprajzi felméréseket a későbbi gödöllői művészekkel. Innen választotta nevét, sőt későbbi épületeinek stílusát is. 1906-1908 között készítette terveit a gödöllői szőnyegszövők házához, amit azonban nem sikerült felépíteni. Szőnyegterveit ellenben itt kivitelezték. Közben bejárta nemcsak az egész országot a népművészet tanulmányozása céljából, hanem a rokon törekvésű külföldi (orosz, finn, dán, norvég, svéd) művésztelepeket is. 1908-tól Marosvásárhelyen és környékén dolgozott, hogy építészként megvalósíthassa írásokban is kifejtett álmait: az enteriőrből kiindulva a házon, kerten keresztül a falu közösségi épületeiig meghatározza a népi építészetből merítő új építészet a vidék arculatát. Példát nyújtott e stílusnak a városba való betörésére, a stílustalan városi építészet megreformálására is. A marosvásárhelyi Közművelődési Házba 12 üvegablakot tervezett, de a bútorok egy része is tőle származik. Ifjabb pályatársával, Kós Károllyal vett részt ugyanitt a vármegyeháza tervpályázatán. Budapesten az Országház falborítása és a Szépművészeti Múzeum egyes berendezései készültek tervei nyomán. A városi környezet szebbé tétele az iparművészet demokratizálásának gondolatával társult munkásságában, amikor az Iparművészeti Társulat munkáslakás-berendezésre hirdetett pályázatán első díjat nyert. E terveivel egyúttal eljutott a geometrikuskonstruktív formálásához. Korszakunkban megjelent könyvei a szecessziós építészgrafika és az erdélyi népi, népművészeti hagyományok feldolgozásának szép példái (Hajdonába, régös-régön, Cserényes házak. Régi kert s mívesei, Hímes udvar, Oreg csillagok, Négyféle mívekről). Undi Mariska (1877-1959) Undi Carla (I881-1956) Az Undi-testvérek közül Carla az állandó tagok, a szövőműhely alkalmozattai közé tartozott. Ösztöndíjasként került Gödöllőre. 1908-ban férjével, Sidló Ferenccel letelepedett. A későbbiekben tervezőként és a műhelyrajzok készítőjeként említik. Undi Mária, közkeletű nevén Mariska, tanuló éveiben ismerkedett meg Körösfői-Kriesch Aladárral. Nem telepedett le Gödöllőn, de rendszeres látogatója volt a műhelynek. Tanulmányait a Mintarajziskolában kezdte. 1904-ben angliai, 1909-ben franciaországi tanulmányúton járt. Jeles bútortervező, első sikerét az Iparművészeti Társulat 1903. évi kiállításán gyermekbútoraival aratta. Undi 1903-tól járta az országot, gyűjtötte és rajzolta a viseleteket. A Magyar Kincsesláda füzeteiben adta közre a különböző vidékeken gyűjtött motívumokat. A Magyar Himvarró Művészet (1934) c. kötetében a hímzésfajták kialakulását és magyarországi történetét dolgozta fel. Számos gyermekeknek szóló művet illusztrált tankönyvektől mesekönyvekig. 1907-ben a Fehér Kereszt kórházba, 191 l-ben a Népszálló éttermébe festett stilizált, dekorativ falképeket (elpusztultak). Undi Mariska és Carla jelentős akvarellista (Undi Carla: Ciklámenek és karácsonyi kaktusz, Erdőrészlet; Undi Mariska: Tabáni utcarészlet 1915). Mariska 1909-től számos pasztell arcképet készített (Undi Carla portréja 1911 előtt).