G. Merva Mária (szerk.): A magyar cserkészet története 1910-től napjainkig - kiállítási katalógus (Gödöllői Múzeumi Füzetek 11. Gödöllői Városi Múzeum, 2009)

Bokody József: A MAGYAR CSERKÉSZET TÖRTÉNETE 1910-TŐL NAPJAINKIG - 4. sz. melléklet Sík Sándor: Megyeri Hitvallás

¥ 37 Ember volt mindig ember farkasa, De a farkas is falkában vonít; Most, most a farkas farkast fojtogat, Testvér testvérnek marcangolja torkát, Jóllakott éhest, éhes jóllakottat. Mert ütni fáj, mindenki érzi már. Fáj az ütöttnek, jobban az ütőnek, Es mégis: őrült, gazdátlan kezek Céltalanul az izzó levegőben Csak kaszabolnak, zúznak, irtanak. S míg meggyalázva könyvet és keresztet, Az őrjöngő emberkirály Izekre tépi teste templomát: Köröskörül a vérsötét egen Toronyodnak vigyorgó ördögárnyak: Vörös rém, sárga rém, fekete rém. Halál, halál! Emberhalál és istenalkonyat! Kettérepedt a korhadt földgolyó! Azt véled-e, hogy egypár brit suhanccal, Egy félmaréknyi germán álmodóval, Egy sátoralja vállas kismagyarral A hulló gömböt összetarthatod? A szálló Lelket visszakeltheted? Eredj, bolondos, magad-hitető! Hadd rúgja szét a szürkelábú hajnal A tábortűz haldokló hamvait, Eredj aludni, mint a csillagok, Aludni, mint az Isten. Nincs miért? S állván a zászlótartó domb fején, Ezer sátor fehér hullámain, Szeges sarkam a vén homokba vágom, Hogy a Vezérdomb íölsajog belé, És ajakammal nyolcezer fiú Énekel égre vallomást: Hiszek!