G. Merva Mária (szerk.): A magyar cserkészet története 1910-től napjainkig - kiállítási katalógus (Gödöllői Múzeumi Füzetek 11. Gödöllői Városi Múzeum, 2009)

Bokody József: A MAGYAR CSERKÉSZET TÖRTÉNETE 1910-TŐL NAPJAINKIG - 4. sz. melléklet Sík Sándor: Megyeri Hitvallás

38 •1 Hiszek! A tűzben, amely odalent parázslik, Es holnap este újra föllobog, És minden este újra föllobog, És föllobog délen és északon, Egy tűz, száz tűz, ezer tűz, Es föltüzel — piros zsoltár - az égre, És sápadt arcot rózsaszínre fest, És a szemekbe ősi lángot villant. A tűzoszlopban, amely gyújtatott, Olajmécs volt a katakomba éjén, Es tábortűz a lappangó kurucnak. Hiszek a Tűzben, amely eljövendő, Amely a szívek katlanát feszíti, Es el nem alszik pernye-szenny alatt. Hiszek a szélben, fürge cimboránkban, Amely a szemből álmodást söpör, És bacillust a rothadt utcalégből, Lobogót lebbent, lábat táncra szökkent, Nótát fakaszt és vitorlát dagaszt, S tábortüzeink dacos dallamát A Lomnic és a Hargita tövében Fülébe súgja testvértáborok Húnyó tüzét kavaró ikreinknek. Hiszek a földben, ifjú szép anyánkban, Hogy édesünk, nem morcos mostohánk, És ezerjóval boldog méhe áldott. Tudom, hogy már vajúdik és remeg: Már ideszült körém a semmiből Ezer sátort és nyolcezer fiút. Hiszem, hogy egyszer olyan dalra gyújt, Hogy meghallják a renegát kövek, Szétomlanak a gyilkos Bábelek, A hullamérges város-pörsenések Szűz bőre hamván fehérre simulnak,