Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Keményfi Róbert: Egyedi vagy sorozat? Körösfői-Kriesch Aladár leveleiben megfogalmazott elképzelései a művésztelep céljairól
92 Egyedi vagy sorozat? tetlenülésének belátásával indokolják. (1913-ban nyugdíjba vonul maga a fő mecénás, Koronghi Lippich is!) Ám a publikáció nem csupán a drága előállítás és nehézkes értékesítést említi — ezek a csupán nyers, anyagi szempontok távol állnak Kriesch alaphabitusától -, hanem a művészeti elképzelések megváltozását is tükrözi, hiszen kézműves technikával éppen azt nem tudják elérni, ami Ruskin és Morris célja volt, azaz a „művészet nép közé való vételét." 4 4 Ezért kell tehát a termékeket leegyszerűsíteni és a m unkához gépeket segítségül hívni. Azaz „tömegesen", de legalább sorozatokban előállítani alkotásaikat. Ám a döntő felismerést az 1914-es cikkében azok a sorok hordozzák, amelyekben Kriesch a szecesszió kifulladásáról, a tízes évekre már járhatatlan útjáról ír: „Ha az - úgy látszik lezajlott - secesszió alatt pusztán a réginek megtagadását értjük, úgy megérdemelte gyors kimúlását. ... túlságos magunk alárendelése a mult formái alá, bizonyos fáradtságot s vele az akarás és teremtőerő csökkenését jelenti..." 4 5 E célt elérendő már egy évvel korábbi cikkében, a szinte minden róla szóló műben citált „A népművészetről"címmel megjelent írásában túllép addigi álláspontján, és óvatosan bár, de hangot ad egy új követelménynek: Szóba hozza a „gépi formanyelv" megteremtésének szükségességét: „Megtanultuk továbbá, hogy az emberi munkában az új átalakulások kapcsán újabb differenciálódások történtek. Hogy a gép és az emberi kéz munkáját kombinálni is lehet, sőt hogy magába a gép munkájába is lehet belevinni bizonyos művészi életritmust, azaz a gép számára is lehet bizonyos művészi típusokat teremteni..." 46 Habár Körösfői-Kriesch gondolkodása ezzel az 1914-ben megjelent cikkével túllép a preraffaeliták kézműves műhelyein és gyáripari termékek művészivé emelése felé fordul 4 7, nem jelentette Körösfői-Kriesch teljes elfordulását a kézműipari technikától. 1914 nem a művészi válság éve, Körösfői-Kriesch ekkor festi tanítványaival a zebegényi templomot. Ki-kiújuló betegségei még nem akadályozzák huzamosabban az alkotóerejét. 4 8 Az egy évtizeddel korábban megalapított szövőműhelyben még igyekezett továbbra is azon a vékony pallón megmaradni, amely a sorozatgyártást a manufakturális keretek között tartja. Janók Mária (1907—?), aki az egykori szövőiskola növendéke volt, az 1970-es évek végén vele készített interjúban elmondta, hogy „ugyanabból (a szőnyegből - K.R.) ... hármat-négyet is csináltunk. Elég gyakran változtattak a mintán, négy-ötnél több nem készült belőle." 4 9 (Zárójelben jegyzem meg, hogy ilyen ellentmondás nemcsak e területen volt jelen a telepen. Jóllehet magát a szövőműhelyt a nagyfokú kivándorlás megakadályozására hozták létre - többek között azzal a céllal, hogy a műhely a környékbeli fiatal nőknek munkát és biztonságos megélhetést adjon -, elsősorban mégis a környék „elitjének" leányait vették fel a szövődébe. Azokat az ifjú hölgyeket, akiket 44 Körösfői-Kriesch Aladár. 1914.463. 45 Körösfői-Kriesch Aladár: 1914. 463. 46 Körösfői-Kriesch Aladár: A népművészetről. In: Magyar Iparművészet. XVI. 1913. 354. 47 Vadas József: 1981. 31. 48 Ld. erről Nagy Sándor: i.m. 152-156. 49 Polónyi Péter: Emlékezések a gödöllői müvésztelepre. In: Ikvai Nánor (szerk.): Gödöllőiek, szentendreiek. Studia Comitatensia 10. Szentendre: Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, 1982. 93.
