Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Keményfi Róbert: Egyedi vagy sorozat? Körösfői-Kriesch Aladár leveleiben megfogalmazott elképzelései a művésztelep céljairól
93 Egyedi vagy sorozat? tehát nem fenyegettek megélhetési gondok. így rangot is jelentett az itteni munka. 5 0) 1914-es írása után négy évvel, a háború végén, élete betegségekkel teli utolsó éveiben azonban Körösfői-Kriesch keserűen állapítja meg és írja levelében Koronghi Lippichnek, hogy „csak az a szomorú, hogy ma, midőn a gépek készítéséhez a legszigorúbb fegyelmet fejtik ki az emberek — az egész művészet a fegyelmezetlenség és technikai tudatlanság jegyében áll. - Ez egyszerűen megfoghatatlan - de onnan származik, hogy egyszerű mesterségi alapjától megfosztották." 5 1 Felismeri tehát Körösfői-Kriesch a gyári termelés lehetőségeit, de élete végéig távolságot tart ettől a számára idegen területtől. Az ambivalencia - sokszorosíthatóság versus egyedi - Körösfői-Kriesch tevékenységét is magában foglaló korszak egyik alapvető kérdése volt. A filozófus, esztéta Walter Benjamin (1892-1940) a huszadik század első évtizedeinek tapasztalatai alapján a harmincas években írja meg nagyhatású tanulmányát a műalkotások és műalkotás helyzetéről, szerepéről a technikai sokszorosíthatóság korában. 5 2 A kor esztétikája felteszi azt a kérdést, hogy mit veszt az egyedi műalkotás a sokszorosíthatósággal, illetve milyen társadalmi rétegeket ér el az egyedi keretekből való kilépés, a széles terjesztés lehetősége? Benjamin a problematikus „aura" kifejezéssel láttatja a műalkotás és a befogadó egységét, a műalkotás szemlélőre gyakorolt hatását. Úgy véli, hogy a sokszorosítás éppen ettől az aurától fosztja meg az egyedi műtárgyat. Ám az „aurát" nem lehet csupán műalkotásokhoz kötni. Sokkal szélesebb ez a fajta esztétikai befogadás, hiszen egy tájnak is lehet aurája. 5 3 Benjamin munkásságának kritikai írásai inkább úgy fogalmaznak, hogy a sokszorosítás csupán leszűkíti az eredeti hatóerejét a műnek, csak egy zárt közösség az, amely továbbra is értőn olvassa az eredeti mű kultuszértékét. A reprodukciókhoz jutó tömeg viszont - elvesztve vagy nem értve - az alkotás hagyományerejét a saját tapasztalatai, érdekei alapján aktualizálja. 5 4 Az egyedi alkotások befogadásának benjamini útjai közül az egyik úgy láttatja a műalkotás folyamatát, mint az egyedi tárgyaktól független élő, mély történelmi formaeszmék felidézését. Ezek az ideák tehát napjainkban (a 20. század első felében) is megadják a művészi teremtéshez a kereteket. 5 5 Közhely, hogy Körösfői-Kriesch ezt az ősi formanyelvet a maga részéről a népművészetben találja meg. De ugyanezt a formavilágot fedezi fel az 1911 -es görög útján is. Levélben írja Lippichnek: „Az örökkévalóságnak - az örök mozgásnak és örök egyformaságnak ez a földi symboluma békét és biztonságot hoz a léleknek — s álomba ringatja azokat a türelmetlenül kopogtató, fájó kérdéseket ott öntudatunk küszöbén - melyekre talán úgyis csak cselekvéssel lehet megfelelni." 5 6 50 Őriné Nagy Cecília: i.m. 101. ld. még: Révész Emese: Művészet és nevelés a gödöllői müvésztelepen. In: Köves Szilvia (szerk.): Mühelyiskoldk 1896-1944. Budapest: Magyar Iparművészeti Egyetem, 2003. 27—32. 51 Körösfői-Kriesch Aladár levele Koronghy Lippich Elekhez, 1918. július 24. OSzK, Kézirattár, Levelestár 52 Benjamin, Walter: Műalkotások a technikai sokszorosíthatóság korában. In: uő. Kommentár és prófécia. Budapest: Gondolat Kiadó, 1969. 301-334. 53 Radnóti Sándor: Krédó és rezignáció. Budapest: Argumentum Kiadó - Lukács Archívum, 1999. 155-156. 54 Benjamin, Walter: 1969. 307. 55 Radnóti Sándor: i.m. 156. 56 Körösfői-Kriesch Aladár levele Koronghy Lippich Elekhez, 1911. június 18. OSzK, Kézirattár, Levelestár
