Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Gellér Katalin: A népművészet esztétikai szemlélete közép-európai viszonylatban
22 A népművészet esztétikai szetnlélete közép-európai viszonylatban 22 üvegfestményei közül a lwowi katedrálisba tervezett Polonia (1892-94) palástos figurájába népművészeti ruhát viselő kislány kapaszkodik. A népi típusok, öltözékek allegorikus felhasználására Franciaországból is hozható igaz, ritka példa, Pont-Aven-ben készült Armand Séguin parasztfigurákkal megtestesített Tavasz allegóriája (1894—5). Valóság és ideál reneszánsz példákig visszavezethető ábrázolásai élednek újjá a népviseletbe öltözött fiatal lányok és városi ruhás vagy aktban ábrázolt nőalakok szembeállításában. A lalu és város ellentétét (vagy egyenértékűségét) fogalmazta meg Csók István sokác témájú festményein, Tichy Gyula grafikáin (az Egy tusos üveg meséi című albumának a címlapján és a Lábainál a tavasz című rajzán). Összefoglalóan elmondható, hogy a századfordulón és a 20. század első évtizedében a népművészet mint a nemzeti stílus egyik alapforrása jelent meg. A népélet-ábrázolás továbbra is etikai és társadalmi példaként, reprezentatív nemzeti szimbólumként jelent meg. Újdonsága a századforduló új esztétikai szemléletének érvényesítése, a falvak ruskini szigetként, örök értékek őrzőiként, „földi paradicsomként" való felfogása. A szecesszió mesterei hitték, hogy egyensúlyt tudnak teremteni történeti és örök, konkrét és szimbolikus idea és valóság, fantázia és funkcionalitás, természet és művészet, falusi és városi között. A népművészeti források integráns részét képezik annak a közös, nyugatitól eltérő gondolkodásmódnak és stíluskeresésnek, melyet a nemzeti jegyeiket megőrizni kívánó országok, régiók művészetét a századfordulón jellemezte. Vagyis a korszak népművészet-fogalmát nem történeti-tárgyi igazságtartalma felől, hanem a kor gondolkodásában játszott szerepe, esztétikai szemlélete alapján lehet valósan megítélni, olyan konstrukcióként, amely a korszak stílusteremtésének módozataiban és mítoszteremtő törekvéseiben egyaránt jelentős szerepet játszott.
