Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Gellér Katalin: A népművészet esztétikai szemlélete közép-európai viszonylatban
A népművészet esztétikai szetnlélete közép-európai viszonylatban 21 ratív stílusú életkép. A prágai születésű, Krakkóban tevékenykedő Vlastimil Hofmann (1881-1970) a 19. századi naturalista hagyományokat követte a reménytelen szegénységet bemutató, Madonna című (1910) festményén. Joza Uprkacseh-morva festő Csók Istvánhoz hasonlóan gazdag népi viseletben, imádkozás közben festette meg a falu népét Mária ének című festményén (1902). A nazarénus szemléletet sokáig megőrző KörösfőiKriesch feleségét Iván nevű gyermekükkel ábrázoló tondóján anya és gyermeke, ahogy a díszes faragott keret is reneszánsz előképeket idéz {Anya gyermekével, 1899 előtt). A háttérben látható erdélyi (diódi) kapu ahogy Ego sum via, vertitas et vita című festményén is csupán háttérmotívum, a falu lakosai pedig staffázs szerepet játszanak. A Halottak napja (1910) című festménye és Joza Uprka ugyanezt a témát feldolgozó műve 1897-ből témabeli és feldolgozásbeli hasonlóságot mutat, bár az utóbbi inkább az impresszionisztikus festésmódot képviseli Körösfői-Kriesch dekoratív összefogottságával szemben. Az allegorikus kifejezés változatai A parasztfigurák nemzeti allegóriákként való megfogalmazása igen korán, Feszi Frigyes Vigadóján már megjelent. Később, többek között Feszty Árpád parasztfigura alakjában zene-allegóriát festett a Terézvárosi Kaszinóba (ma a Divatcsarnok Lötz terme). 3 4 Folytatódott, s ez elsősorban a gödöllői mestereknél figyelhető meg a népviseletet hordó figurák mitológiai és vallásos „kerettémákba" helyezése, illetve szecessziós ikonográfiái típusokhoz való közelítése. 3 5 A Feszi és Feszty nyomába lépő Nagy Sándor a Nemzeti Szalon (1907) falára stilizált népviseletet viselő és a festészet eszközeivel felszerelt allegorikus figurát készített. A veszprémi színház A népművészet varázsa című (1908) üvegfestménye Jankó János A népdal (a nóta) születése című (1860) festményének allegorikus figurákkal bővített változatának tekinthető. Vele szemben Göröncsér Gundel János Mese (Cikói parasztjelenet, 1907 körül) című festménye már túllép mind a naturalista, mind a korábbi allegorikus fogalmazáson, pillanatképe állandóságot és mitikus ismétlődés sugall, a 19. századi népdal, mese születése alaptípus szabad újrafogalmazása. A 20. század eleji reprezentatív épületek homlokzati dekorációi eklektikus megoldásaikat tekintve a régióban erős hasonlatosságot mutatnak: Körösfői-Kriesch a marosvásárhelyi Kultúrpalota homlokzati mozaikján (1913) Erdély és Magyarország, Karel Spillar az Obecní Dűm mozaikján (1912) Prága allegóriáját fogalmazta meg. Ebbe a sorba kapcsolható Vlaho Bukovac A horvát kultúra fejlődése című (1913) festménye is. Mindegyiken szerepel népművészeti figura, vagy az épület egész programja a népművészet apoteózisaként fogható fel. A prágai Smetana termet Antonín Balsanek, Karel Spillar és Ladislav Saloun szintén nemzeti allegóriákkal díszítették. Wyspianki 34 Reprodukálva: Művészi Ipar, 1885/86, 99. 35 Gellér Katalin: Romantikus elemek a századforduló magyar festészetében és grafikájában. Ars Hungarica, 1987/1,97-106.
