Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Katona Edit: A kalotaszegi viselet „dekoratív szépségéről"
A kalotaszegi viselet „dekoratív szépségéről" 175 a népművészetnek variációkban való élését megtapasztalni, hiszen a sablonos munkát a parasztság körében sem ismerték, mégis a „jelleg minden munkájukon közös, de e közösségen belül a részletekbeli eltérések individuálisak". 2 8 Különösen pregnánsan érvényesült mind az önellátásból kikerülő ruhadarabokon, mind a szűcs-, és szűrszabó munkákon a magyar népi ízlésnek a szecessziós stílus formanyelvével megegyező jellegzetessége, hogy a díszt csak egyes foltokba, illetve sávokba tömöríti, és nagy felületeket hagy üresen, így a nagy üres mezők éltetik a díszt, és a dísz élénkíti a pusztán maradt részeket. 2 9 A díszítmények, különösen az erőteljesen vonalas hatású írásos hímzések dús virágornamentikája is ösztönzően hatott a szecessziós műalkotásokra oly jellemző florális díszítési módra. A magyar népviseletek formai és struktúrabeli jellegzetességeit tekintve az összkép szintén változatosan alakult. Az ún. parasztos típusúak legtöbbjénél a 19. század utolsó harmadának divatáramlatába illeszkedően a falusi lányok és asszonyok a krinolin és a turnűr bűvöletében éltek, és a könnyű gyári anyagok segítségével, a maguk lehetőségeihez mérten valósították meg a közismert bőszoknyás öltözködésben kifejeződő új szépségideáljukat. Ebben az öltözettípusban az egyre több, idővel egyre rövidebb, az eleje kivételével ráncolt szoknya egymás fölé öltésével tudták a csípőt és a hátsó fertályt gömbölyíteni. Ezzel szemben a korszakban a kalotaszegi, de a mezőkövesdi matyó öltözet is mentes maradt az új paraszti divat hatásától, megőrizte a korábbi hosszú- és kevésszoknyás szerkezetét, s ez által mintha csak a szecessziós műalkotásokon oly gyakran megörökített karcsú, nyúlánk nőideál paraszti megfelelőit testesítették volna meg! A női viselet tudományos elemzésével a gödöllői közösség tagjai közül a népművészethez élete végéig leginkább kötődő Undi Mariska foglalkozott. Elmélete szerint az öltözet is műalkotás, amelyet az általa kiváltott impressziók alapján művészi szempontból két csoportba osztott. Az elsőbe az ún. festői öltözékek tartoztak, amelyek a lazán leomló, redőzött ruházatukkal csak sejtetik a test idomait. A másodikba az ún. architektonikus, azaz építészeti jellegűek, amelyeknek összetevő részei szervesen illeszkednek egymáshoz, mindegyik le van rögzítve a maga helyére úgy, hogy alkalmazkodik a test tagolásához. 3 0 A magyar népviseletek az utóbbi típushoz sorolhatók, a kalotaszegi azonban a gödöllőiek szemében ebben a megközelítésben is kitűnt közülük - célszerűségéből, formaigazságkbó\, szépségéből adódó harmóniája révén. Mindezt a táj népéhez élete végéig legszorosabban kötődő, hűségét választott előnevével is jelző Körösfői-Kriesch Aladár 1903-ban részletesen is kifejtette: a kalotaszegi, „különösen a női viselet nemcsak a közönséges értelemben vett festői, - hanem, hogy úgy mondjam: architektonikus. Az ország sok egyéb táján van még népviselet, mely úgy rajzbeli karakterénél, valamint színeinek eleven akkordjainál fogva erőteljes épp stílt mutat. De a kalotaszegin kívül egy sincsen,... amelynek alapprincípiumát az képezné, hogy 28 Lippich Elek, K.: Beszélgetés a művészetről és Kalotaszeg. Magyar Iparművészet 1903. 245-250., 249. 29 I'áy A1,leül A magyarság díszítő ösztöne. Budapest, 1994., 82. 30 Undi Mariska: Szépségkeresés, művészi öltözködés. Népművelés 1911. 10. 179-186., 182., 184.; Elek Artúr: Undi Mariska művészete. Magyar Iparművészet 1912. 41—46., 43.
