Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Keserű Katalin: A budapesti Néprajzi Múzeum építészeti tervei és a gödöllőiek
A budapesti Néprajzi Múzeum építészeti tervei és a gödöllőiek 139 Thoroczkaival együtt a gödöllői művésztelep tagjának számított.' 7 Rerrich magyarosnak, mások magyar vagy nemzeti stílusúnak nevezték a paraszti építészeti hagyományra hivatkozó új építészeti stílust, ami megvilágítja a tágabb értelemben vett népművészetet övező kultusz egyik okát. Jóllehet Thoroczkai nem csak a magyar (székelyföldi) paraszti építészetet tanulmányozta, Medgyaszayt sem a hagyományos, hanem a legújabb építőanyag, a vasbeton művészi formálása izgatta, Rerrichet pedig a mindkettőtől eltérő téglaépítészet vonzotta a 20-as években, 1 8 s a Néprajzi Múzeum kiállítási anyaga sem korlátozódott Magyarországra, köszönhetően az igazgató, Bátky Zsigmond magyar és egyetemes néprajzot egységben tekintő szemléletének," a történeti stílusok felelevenítése-alkalmazása értelmében historizáló kortársaiktól eltérően múzeumterveik magyar vonásokat hordoznak. Mindhármójuknál hangsúlyos a keleties kapuépítmény, a gótikus (református) templomokra utalás, a kiállítási udvar (tőlük eltérően Kotsis például díszudvart tervezett erre a helyre). Utóbbi bizonyára a századforduló tapasztalatainak eredménye is: talán a stockholmi és helsinki skanzenek ismeretére utal. 2 0 Mint ahogy a templommúzeum megújult ikonográfiája is finn eredetű: az 1900-as párizsi világkiállítás finn pavilonja illetve tervezőinek későbbi, 1911-ben elkészült helsinki Nemzeti Múzeuma a forrása. Lechner Ödön Iparművészeti Múzeumának egyéni megoldásán kívül Saarinen, Lindgren és Gesellius e két kiállítási épülete cserélte fel ugyanis a múzeum antik templom-jellegét a helyi (középkori) tornyos templomtípussal és helyi építőanyaggal (az első még csak imitálta a követ). Alaprajz tekintetében a párizsi pavilon egy hosszan elnyúló csarnok, középső bejárattal (és toronnyal), a helsinki múzeum szabálytalan (aszimmetrikus) és változatos tömegkompozíció. 2 1 Thoroczkai Wigandnál és Medgyaszaynál a részletekben találkozunk gótikus templomidézetekkel, míg Rerrichnél ilyenek mellett a gotizáló előépítménnyel kezdődő főbejáratot egy nyolcszögletű sisakkal fedett torony is hangsúlyozza. A finn kiállítási csarnok-alaprajz illetve a múzeumot jellemző tömegkompozíció ezeken a terveken már nem érvényesült. Utóbbi Kós Károly 1912-es sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumára lehetett hatással, míg az előbbire - keleties volta miatt 17 Rerrich Béla: A veszprémi színház. Építő Ipar 1909/1, A soproni színház. Építő Ipar 1910/20; Gellér Katalin - Keserű Katalin: A gödöllői művésztelep. Budapest 1987. Corvina 18 Lásd például: Thoroczkai: Rutén parasztház terve. 1915. KÖH Építészeti Múzeuma, Ielt.sz. 378; Medgyaszay István: A vasbeton művészi formájátó\. Művészet 1909; Rerrich Béla: A szegedi Dóm tér (Kertész K. Róberttel) 19 Fejős Zoltán: Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére. In: A néprajzi Múzeum gyűjteményei 20 Jankó János: Finnországi jegyzetek. Budapest, 1993; ifj- Kodolányi János: Jankó János Finnországban. Ethnographia 1993/2. 345-348. Id.; Thoroczkai 1900-ban járt Párizsban, s a finn „nemzeti romantika" másik sajátos építészeti szimbólumát is láthatta 1912-es finnországi útja során, amikor Budapesten megismert barátját, a festő Akseli Gallén-Kallelát ment meglátogatni. Medgyaszay skandináviai utazásáról nem tudunk. 21 A párizsi pavilonról Kós Károly: Nemzeti művészet.: Magyar Iparművészet 1910 és Saarinen in Finland. Helsinki, 1984. Museum of Finnish Architecture Thoroczkai Wigand Ede a skandináv néprajzi múzeumról, Magyar Iparművészet 1909
