Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

Nagy Sándor: ÉLETŰNK KÖRÖSFŐI-KRIESCH ALADÁRRAL

NAGY SÁNDOR ÉLETÜNK KÖRÖSFŐL-KRIESCH ALADÁRRAL „Der Mensch muss aus sihh, selber etwas machen, denn andere Leute machen aus ihn nichts." Wien. 1856

1 JOHANN KRIESCH CSALÁDI HÁTTÉR Daguerre és Braun találmánya oly gyorsan terjedt szét Európában, hogy még hozzánk is eljutott. Eleinte csak festők foglalkoztak vele. Szép clair-obscurös beállításuk, mintha festéshez ültetnének le divatos dámákat és urakat. így hagyták meg nekünk a 60-as évek magyar világát ezek a fotográfiák, s így maradt reánk is a Kriesch és Abt családok két albuma, valóságos korképe az akkori hazánknak és különösen a családnak. Még a 60-as évek megőriztek valamit a 48-as időkből, ha egyebet nem is, a harcias pózt és férfias dacot a külsőn. De ez a harckészség, amint tudjuk, nem terjedt messzebb, mint a fotográfus-gép lencséje. Nézzük csak, minő fenyegető kihívással ragad bele a soha ki nem húzott kard markolatába urambátyám. Egy festett faragású, rozoga asztalra helyezi balkezét. Mutató ujján nyilván Hunyady László gyűrűje. Keze ügyében a tudományát jelképező könyv, aztán kesztyű és kócsagtollas kalpag. Bátyámuram szakálla az indiai rejtelmek kivadászhatatlan dzsungele. Nem tudom, hogyan mosakodott. Haja, á la Kossuth, előre kunkorodik. Atillája a zsinórok hajlékony szövevényével tele. De már a kimondhatatlanja, az ebadta, német. A másik urambátyám felülről kezdte ezt a vedlési folyamatot: neki a nadrágján tréfálkoznak a zsinórok, a zergebőr csízmája omlósán harmonikás, ellenben kényelmes zakó borul fehérmellényes hősi keblére. Puha gallérja felmagaslik még a fekete nyakkendőtől, de már nem apagyilkos. Az asztal bal oldalán hihetetlenül elnyűtt, fáradt, ösztövér nagyasszony kandikál ki a selymek zuhatagából. Helyét e világban a selymek méterei határozzák 1 (Ném.) „Az embernek magának kell valamit kihoznia magából, mások nem teszik meg helyette." Bécs. 1856 9