Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

Nagy Sándor: ÉLETŰNK KÖRÖSFŐI-KRIESCH ALADÁRRAL

meg. E nélkül nem volna sehol. A kilátszó parányi végtagok majdnem testetlennek tüntetik föl. Fáradt feje alig bírja azt a kaukázusi jurta-nagyságú hajtömeget, amely alá Stein Aurél összes műszereivel betelepedhetnék. És ez a nagyasszony dekoltált. De mennyire! Enyhíti ugyan, avagy fokozza a hatást az a pipatüll betét, amellyel elkendőzték. Ilyenek a bennszülöttek. De hát itt vannak ám az Ankerschmídtek 2 is. Itt van példának Mayer bácsi. Később ugyan másként hívták. Nagy, dülledt német szeme megállt, s maga elé meredve lekövült. Bizonyára kegyetlenül szorítja lábát a csíz­ma: „eblelkű csizmadiája a kutya divatjának"... Lapos melle hátul domborodik ki az atillából. Emitt egy katonatiszt fehér Waffenrockban 3, de olyan hegyesre fent bajusszal, amit Rontó Pali is megirigyelhetne. Lányasszonyok, nagyasszonyok, csupa románc-illusztrációk. Nem hiába volt festők kezén a fotográfia! A beállítások tekintélyt sugárzók, nincsenek, csak gróf­kisasszonyok. A háttér nem enged a Louis-kból, noha urambátyám csizmája nincs nagy összhangban Louis XVI. csavarodásaival. De már az odahazudott úri voltot ugyan kifejezi. Elfogódással érzi ezt a diszharmóniát a csak imént házasodott Kriesch János természet szakos tanár úr, akinek Musjokin feje, ez a szép lengyel arc, olyan ide­genül viseli a magyar ruhát, s oly ideiglenesen támaszkodik ahhoz a nagy karos­székhez, amibe párja, Abt Laura ezer reflexet szikrázó, ezer töréssel jegecedő, kék­selyem krinolinja oly igenis beleillik, s nem érez elfogódottságot. Ez már a nő ki­váltsága. Most aztán, hogy hol lelt egymásra ez a két ellentétesnek látszó ember, ki lett a karmestere annak a példásnak látszó harmóniának, amely köztük zengett, s ho­gyan jutott közéjük Kriesch Aladár, ezt keresném több jóakarattal, mint hozzáértés­sel. Felséges szerencsém, hogy előkerült egy bizonyos Johann Kriesch nevű ifjúnak a naplója 1856-tóí 1859-ig. Ez az ifjú, mikor a bécsi egyetemre kerül, már nem olyan zsenge ifjú, már 23 éves, írásaiból sok élettapasztalat ragyog ki. Valaki olyan rousseau-i őszinteséggel tálalja ki önmaga elé derék önnönmagát, amely elhiva­tottságról tanúskodik. Nem tucat, nem mindennapi ember. Ebből a két füzetből úgy elém állt, mintha nem Aladárral, hanem vele töltöttem volna 29 évet. 2 Ankerschmidt lovag, nyugalmazott osztrák generális, aki az 1850-es években birtokot vásárolt és családjával letelepedett Magyarországon, Jókai Mór Az új földesúr című regé­nyének főszereplője. 3 (Ném.) Katonai díszkabát, atilla. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom