Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

KRIESCH ALADÁR TANULÓÉVEI

kitolt itató volt. Őelőtte csak Bécsig bírták a kis kócosok, itt már zabolni kellett, s nemigen mentek tovább. De mióta az első eresztése ez országnak oly sikeres volt, hogy legnagyobb része tanárul maradt az akadémián, Wágner, Liezen-Mayer, Benczúr 3 5, így aztán nyugatabbra tolódott a magyarok kirándulása, egész Münche­nig. A jövő majd tudja, hogy jó volt-e ez így. Egyelőre még nem törhetünk pálcát fö­lötte, mert közel van. Hiszen ez a népvándorlási medence egész Osztendéig csupa ázsiaiakat olvasztott humuszába. Meg aztán Münchent az Olaszországot járt délné­metek tették azzá, ami volt. Tehát nem eredeti erők felbugyborékolása, hanem a ba­jor Lajosok áldozatkészsége hozta létre, akik oda gyűjtötték őket megrendelésekkel. Elhelyezkedett hát Aladárunk is, úgy képzelem, egy nagy sörös krigliben, Liezen-Mayer szívesen is fogadta. De hát aki már kétszer is járt ott, ahol a citromok virulnak, annak aztán nehéz lett-a tél. A szigorú telet hozta föl kézenfekvő ürügyül, biztosan a gyengébbek kedvéért. Aztán újra csomagolt, s egy ügyes kanyarulattal Velencébe ment az Akadémiára. No, ne neked! Hogy szerencsésebb gondolat volt­e ez, nem hinném. Mert a velencei akadémia nem sokat jelentett ez időben sem, mint ahogy jóval előbb sem, mint amikor Kari Blaas, az öreg járt belé vagy 40 év­vel azelőtt. Most a fia, Eugén Blaas 3 6 volt az akadémián a haladók tanára. Hozzá került Aladár. Itt ismerkedett meg Tom von Dregerrel 3 7, egy bécsi akadémistával, aki véletlenül szintén Münchenből dezertált. Őt családi összeköttetések hozták Velencébe. Az anyja nővére vagy a húga volt férjnél valami velencei principénél. Az Akadémia ugyan nem ért semmit, de ők ketten, mint leghaladottabb nö­vendékek, sok sikert zsebeltek az olasz növendékekkel szemben. így aztán nem­igen volt mit tanulniuk. Meg kell említenem, mert Aladár se mulasztotta el, ha ez időről beszélt, hogy ugyancsak akkor járt Tóth Laci is, egy temperamentumos ma­3 5 Wágner Sándor (1838-1919) a bécsi, majd a müncheni akadémián tanult, 1866-tól a müncheni akadémia tanára lett, osztályán számos magyar festő fordult meg. - Liezen­Mayer Sándor (1839-1898) Bécsben, majd Münchenben végezte tanulmányait. 1880 és 1883 között a stuttgarti akadémia igazgatója volt, majd visszatért Münchenbe, ahol a fes­tőiskola tanára lett. - Benczúr Gyula (1844-1920) 1861-ben került Münchenbe a Képző­művészeti Akadémiára, tanulmányai befejezése után is itt élt, 1876-tól a Müncheni Aka­démia tanára volt 1883-ig, amikor hazaköltözött és a budapesti Mesteriskola igazgatója lett. 3 6 Blaas: osztrák festőcsalád. Kari von Blaas (1815-1894) a család feje, a bécsi, majd a velencei akadémia tanára. Rómában a nazarénusok hatása alá került, ebben a szellem­ben festette a fóti templom oltár- és falképeit. Eugen von Blaas (1843-1931) a velencei akadémia tanára. Magyar tárgyú képei is vannak. 3 7 Tom von Dreger (1868-1948) a bécsi, majd a velencei akadémián tanult. Főként port­réiról ismert. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom