Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
GÖRÖGORSZÁGI ÚT, 1911
„1911. május 5-én, csütörtökön este indultunk el utunkra, Nagy Sándor, meg én... Útitervünk a következő volt: le a Dunán hajóval Rustschukig - ahol az osztrák-magyar konzul Szentirmay Béla, Sándornak gyermekkori jó barátja, innen vasúttal a Fekete-tengerre, Várnából hajón Konstantinápolyba. Konstantinápolyból ugyancsak hajón Athénba. Itt aztán megtekintése a megtekintendőknek: Olympia, Delphi, Aegina, Mykenae, Tyrius, Kréta meglátogatása. Majd hajóval Cataniába Szicíliában egy kis körutazás, végül Nápoly, Róma és Ancona - Fiúmén át haza. (...) Miután még Gödöllőn-mély megindulással és erőket gyűjtendő-beletekintettünk volna az isteni, tiszta ártatlanságot és szabadságot ragyogóan sugárzó öt szempárba-az élet dicső szenvedéseitől felmagasztosult néhány lelket némán magunkhoz öleltünk volna - elhagytuk otthonunkat; gondjainkat is ideiglenesen más, szerető vállakra rakván. Budapesten még átvettük fiúi áhítattal az aggódó anya áldását, testvéreinkkel ölelést váltottunk s este 9-kor a hajón voltunk. (...) A Duna két partján, a Gellérthegy oldalán, a hidakon s hajókon ezernyi-ezer lámpa csillogott. S mi már az elutazás izgalmában szinte utasoknak éreztük magunkat, már itt is. Egészen újdonszerűen hatott minden reánk s kezdett nekünk Budapest tetszeni nemcsak úgy külsőlegesen, hanem szívünkben is. (...) Hosszan néztük, mint maradnak el egyenként a csillogó lámpások. Majd csak sötét, titokzatos partok mellett haladtunk el. Nyugodni tértünk. (...) Még első nap (...) udvariasan modellt ültünk, mert észrevettük, hogy egy elegáns hölgy, akit a hajó kapitánya különös figyelemben részesített, bennünket rajzol. (...) Vasárnap délután elértük Rustschukot. Ott Szentirmay Béla és a felesége már vártak reánk az állomásnál. De nemcsak reánk, hanem arra az elegáns hölgyre is, aki bennünket a hajón lerajzolt, s akiről most kisült, hogy szintén az ő vendégük és Paungarten Emmy bárónőnek hívják és hogy - szintén fest! (...) Megmosakodván, rögtön sétára siettünk, hiszen három napon át alig mozogtunk! A török negyed felé vettük utunkat. És nagyon sok érdekeset láttunk. Láttunk nagy szegénységet a törökök között, de a fajnak nagy nemességét és előkelőségét is! (...) A sok moséből már alig van egynéhány, a többit mind lerombolták. A régi jó vízvezetéket betömték, a török kutakat városszerte elpusztították - talán mind a kultúra nevében! - Másodnap volt alkalmunk egy régi török házba bemehetni, melyre szintén már ráeresztették a csákányt. Valóságos kis építészeti műremek volt! (...) Gyönyörű faragott ajtók, az egyik szobában mértani ornamens díszes famennyezet, mindenütt a falba illesztett érdekes szekrények, az ablakok célszerű és szép elhelyezése. (...) 140