Lábadi Károly: I. Grassalkovich Antal, a templomépítő (Gödöllői Múzeumi Füzetek 5. Gödöllői Városi Múzeum, 2003)
Szentegyházak - Máriabesnyő
azt beszéli el, hogy Grassalkovich gróf neje, amikor egy alkalommal hatvani kastélyukból négyesfogatukon Gödöllőre tért vissza, „a lovak elragadták, és a kocsis nem tudta őket megfékezni. Mikor a vágtató hintó az országútnak ahhoz a kanyarodójához érkezett, mely a mai kapucinus templom helyén lévő dombot megkerüli, elkerülhetetlennek látszott a katasztrófa, mert ha az eszeveszetten vágtató lovakat a kocsis most nem tudja megfékezni, úgy a fordulóban a hintó fel fog borulni, és a grófnő összetöri magát. Nagy szükségében Grassalkovichné az istenhez fohászkodott segítségért, és íme, épen a fordulóban a lovak maguktól megcsendesedtek, s a hintó megállott. Éppen e helyen, a dombtetőn egy templom romjai állottak..." 17 7 Vagy: Grassalkovich neje Besnyőnél kocsikázott, ahol „az egykori templom vagy nagyobbszerű kápolna bemohosodott százados romjai állottak", elhatározták, „hogy Isten iránti háládatosságából a bőségesen vett jókért, különösen a boldogságos Szűz Mária tiszteletére lóretomi kápolnát" 17 8 építenek. Más történet azt beszéli el, hogy a gróf harmadik feleségének, az igen vallásos Klobusitzky Teréz leghőbb kívánságát vélte teljesíteni, amikor a besnyői kápolna építéséről határozott. 17 9 A valódi indítóokot, amit eddig sohasem idéztek, maga a gróf fogalmazta meg végrendeletében: a „Lauretomi Kápolnát építettem Gedellő mellett lévő Bessnyői Pusztámon, hog az Mindenható Ur Isten kedves Feleségemet hosz-szas és nag nyavalyájából segétse..." 18 0 A fogadalom teljesítése 1759-ben kezdődött: hozzáláttak a loretói kápolna építéséhez, melyhez egy csodás esemény kapcsolódott. A földből előkerült a majdani kegyhely igazi kultusztárgya - a csontból faragott „Mária-kép". A kápolna ékességének a gróf és hitvese az eredetileg loretói kegyszoborról készített másolatot szánta, amely a Mária-kultusz tápláló forrásának ígérkezett, ugyanis a rokonszenv és az áhítat országszerte megnyilvánult a loretói csodatévő kegyszobor iránt. Esterházy Pál 1690-ben megjelent könyvének első lapjain írta meg históriáját, s ez közkézen forgott: „Midőn a szent földet s következendőképpen Názárétu Várasát is az sok Pogánságh eppen el lepné, istennek ingyen való irgalmasságából azon sz. ház, melyben az Boldogságos szűz született, s holtáiglan lakott, ugyan ottan Harmincz Esztendeig nevelvén sz. Fiát is, az mi még váltó Christusunkat, tudni illik Názáretben sok idők után föl vetetvén sz. Angya-li által az 1291. 65
