G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Kerényi Ferenc: Tények és legendák Petőfi Sándor gödöllői tartózkodásairól

megoszlanak az emlékezések), de természetesen nem élt afféle szerzetesi életmódot, ismeretségeket kötött, kirándult. Mivel adataink kisszámúak, ez a viszonylag hosszú időszak tág teret adott a helyi szájhagyomány kialakulásának. Szombat Lajos 60 éves adatközlő, a család leszármazottja a lakásbért éppúgy megemlítette, mint azt, hogy a költő máshol kosztolt, és hogy - sok forrásból ismert szokása szerint - éjszaka is dolgozott. Szombat Lajosné Kovács Erzsébet 55 éves adatközlő egy, Szombat Katalinról írott verset is említett. Az érzelmi lobbanékonyságáról híres költőről keletkező hiedelem itt (családi hagyományként) genezisében érhető tetten. Szombat Katalin 1843-ban már öt éve Farkas György felesége volt, három gyermek anyja, közülük kettő maradt életben.

6 A tartózkodásra kultusztárgyak is emlékeztettek: pad, festmény (amely Petőfit és Rózsa Sándort együtt ábrázolta); Szombat János korsói a Petőfi Ház gyűjteményébe is bekerültek, onnan veszett nyomuk, a Petőfi Társaság megvásárolta a tornyos ággyal együtt. A ruháit és verseit őrző festett faláda ma is megvan a Városi Múzeum tulajdonában. Hogy nem hiteles relikviáról, hanem kultikusnak minősített tárgyról van szó, azt két tény bizonyítja. A láda tisztításakor a festéssel egyidejű 186l-es évszám tűnt elő, és hasonlót őriznek Szalkszentmártonban,

7 ami a bútor sokhasznú funkciója mellett a kultusz azonos fejlődési menetét is szemléltetheti: a kevés ruhájú poéta a ládában mestersége látható termékét, kéziratait tárolta. Petőfit barátai Pestről és a környékről Gödöllőn is megtalálták. Tanúbizonysága ennek a ,,A' gedellői urasági kastélyt és díszkertet látogatók névkönyve. 1840 September 4-től kezdve 1844 Junius 23-ig", amelyet „Reimbolth Béla, Pest város gazdája" ajándékozott 1861. május 11-én a Nemzeti Múzeumnak.

8 A vendégkönyv szerint a Grassalkovich-kastélyt kisebb részben hivatásos útonjárók, kereskedők, hivatalos ügyekben intézkedő vármegyei tisztviselők látogatták; jobbára azonban baráti, értelmiségi társaságok keresték fel az épületet, amely Grassalkovich (III.) Antal halála — 1841. szeptember 29. - után üresen állt, és az állandóan külföldön tartózkodó özvegy, Esterházy Mária Leopoldina hercegnő révén az abszentizmus, a külföldieskedő arisztokrácia távollétének és nemzetietlenségének jelképe lett. Petőfi szintén társasággal ment kastélynézőbe: 1843. augusztus 29-én Sass Istvánnal, sárszentlőrinci diáktársával (ekkor orvostanhallgató Pesten), valamint Hanzély Lászlóval és Ferenccel együtt írta be nevét. (A Nógrád megyei Becskén birtokos Hanzély-fivérek közül Ferenc még egyszer megjelenik majd a magyar irodalomtörténetben, mint Madách Imre csesztvei kúriájának gyakori látogatója 1852 előtt, és mint Madáchné Fráter Erzsébet egyik állítólagos udvarlója a költő fogsága idején.)

9. Petőfi 1843. évi tartózkodását augusztusra teszi a kutatás. Sajnos, sem ideérkezésének, sem távozásának napját nem ismerjük. Pedig jó lenne tudnunk, mert a kastély vendégkönyve tele van a Petőfi-életrajzból visszacsengő nevekkel. 1843. július 20-án vagy 21-én járt itt az aszódi diáktárs és jóbarát, „Csörföly Lajos Losontzi Jogász"; szeptember 4-én pedig egy nagyobb debreceni társasággal meg56