G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Draveczky Balázs: 1848-49 a gasztronómiában és híres emberek kedves ételei

nagy katlanban égett már a tűz, azok is tábori szokás szerint a partba voltak ásva, mind a kettő föllött l-l roppant rézüst fortyogott, az egyikben főtt már a gulyáshús, a másikban meg a »czakumpakk«, egy melléktűzön csendesen sistergett a bakagombóczhoz való hagymás zsír. Mindenkinek tele volt a keze dologgal." Kossuth nem tartozott az asztali örömöket dicsőítők közé. Ezt a kérdést is igen racionálisan, szinte politikai hitvallásával egyeztetve intézte el. 1837-ben lázító tevékenységért 4 évi börtönre ítélték. Életrajzi regényében többször utalt a fogságbeli étkezésére: „Étvágyam soha nincs... ha ételt hoznak, nem esik jól... Csak a gyümölcs, az igen, még a nyers is." Ha tékozlást engedett meg magának, akkor az a vacsora utáni lekváros fánk volt. 1842-ben így írt a Pesti Hírlapban: „Enni, s jól enni, ez az életnek feladata; és dolgoznak, hogy ehessenek, fáradalmaik között délig az ebédlés előgyönyörében, aztán az ebédnek emlékezetében találják boldogságukat,... és a nap meghozza a szokott munka egyhangú fáradalmát, az est a nyugalom sörház-óráját, és a nemzetben mindenki mozog, mindenki él, csak a nemzet nem." Utazásai, országjárása során amivel megkínálták, azt szívesen és jóízűen fogyasztotta. Napjainkban például a tiszföldvári halászlét úgy emlegetik, mint egyik kedvenc ételét. Ez is olyan volt, hogy amikor kínálták vele, minden különösebb szimpátia vagy antipátia nélkül fogyasztotta. Talán igazi kedvence nem is volt. Hiteles az az ebéd, amit 1846. március 14-én a Nemzeti Casinoban tálaltak elé: kenyérlevest, böfsztököt (így írták az étlapra is!), kolompér-főzeléket és paprikás kecsegét fogyasztott. Vörösmarty Mihály kedves étele a marhasült és a töltött káposzta volt. Bajza József vegetáriánusként csak gyümölcs- és zöldségféléket fogyasztott. Görgey Artúrról több helyen is feljegyezték, hogy cukor helyett sóval itta a teáját. Bem apó szívesen kanalazta a köménymagos levest, és ette az úgynevezett lengyelpecsenyét. Deák Ferenc kuglófja és tortája itt-ott nemcsak a kínálatban, a szakácskönyvekben is föl-föltűnik napjainkban. Ő az asztali örömök kedvelői között is a jelentősebbek közé sorolható. A hurkafélék, a füstölt hús, szalonna, a rostélyos és a bifsztek igen előkelő helyen álltak kedvencei között. Széchenyi István Önismeretéből tudjuk, hogy minden különösebb utóhatás nélkül nagyobb porciót is elpusztított hagymás babsalátából, és hogy fölöttébb szerette a francia pezsgőt. Damjanich tábornok a malacpörköltet, Andrássy Gyula a gulyást és a mogyorós süteményeket részesítette előnyben. Teleki Sándor, aki koltói kastélyában nászútján látta vendégül Petőfit, maga is remekül szakácskodott. (Későbbi emigrációja során idősebb Dumas-val barátságba keveredve, ő vette rá a jeles írót, hogy a máig népszerű Ételszótárát megírja. Később már itthon kiváló írónk, Zilahy Lajos nagynénjét buzdította szakácskönyve megírására, amihez előszót adott. (Kedvenc ételei a borjúpörkölt puliszkával, a malac-sült makarónival és a pulykapecsenye vöröskáposztával voltak.) 146