Lábadi Károly (szerk.): A Grassalkovichok kora (Gödöllői Múzeumi Füzetek 3. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

Tüskés Gábor: Szakrális térstruktúrák a barokk kori zarándokhelyeken

a szentélyben található, oltára egyben a templom főoltára, s a máriacelli kegykápolna oltárához hasonlít. A kápolnát, ugyanúgy, mint Máricellben, ezüstözött rács zárja el a templomtértől, s az áldoztató korlát is a máriacelli mintájára készült. A zarándokhelyekhez kapcsolódó építészeti megoldások külföldről átvett korai példája a kismartoni kálvária. Kálváriaépítményeket más zarándokhelyeken is gyakran állítottak (pl. Boldogasszony, Dömölk, Gyűd, Bodajk), itt azonban egyedi megoldással van dolgunk. Esterházy Pál az alsó-ausztriai Maria Lanzendorfban találkozott a kismartoni kálvária előképével. Ez annyira megnyerte tetszését, hogy ugyanazt a bécsi építőmestert és kőfaragót kérte meg a munka elkészítésére, aki Maria Lanzendorf kálváriáját is emelte. A kismartoni kálvária azonban csupán alapszerkezetében hasonlít előképéhez: ez is mesterséges dombon áll, a stációk pedig folyosókkal összekötött fülkékben vannak elhelyezve. Az 1701-ben elkezdett építmény már az 1707-es felszentelésekor is sokkal monumentálisabb volt a lanzendorfinál: ekkor összesen 10 kápolna és 18 oltár állt benne. 1711-ben került sor a kegyszobor átvitelére Nagyhöflányból a kálvária „Jézus az Olajfák hegyén"-jelenetet tartalmazó kápolnájába. A Krisztus kigúnyolását ábrázoló jelenethez egy ún. szent lépcső vezet, amely a római scala santa (a hagyomány szerint Pilátus jeruzsálemi háza Rómába vitetett lépcsőinek) kicsinyített másolata. Ez a scala santa a kálváriáktól függetlenül más zarándokhelyeken és a zarándokhelyeken kívül is előfordul, tiszteletét külön áhítatformák és búcsúengedélyek segítették elő. így például a fraknói szervita templom és kolostor mögött lévő szent lépcsőt Esterházy Pál építtette. A kultusz középpontjában álló tárgyat rendszerint a lehető legdíszesebb körülmények között, jól látható módon azún. kegyoltáron helyezték el, ami nem feltétlenül a templom vagy kápolna főoltára is egyben. A képek többnyire aranyozott, sugárdíszes keretezést kaptak, a szobrokat pedig gyakran fülkeszerű mélyedésbe állították. Képeknél és szobroknál egyaránt előfordult, hogy baldachint emeltek föléjük. A kegyoltár közelében helyezték el többnyire a zarándokok által felajánlott fogadalmi képek és tárgyak gyűjteményét. A kultusztárgyat magában foglaló oltár csaknem mindig körüljárható volt, ami nagy szerepet játszott a zarándokok által végzett cselekményekben. 17