Lábadi Károly (szerk.): A Grassalkovichok kora (Gödöllői Múzeumi Füzetek 3. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

Tüskés Gábor: Szakrális térstruktúrák a barokk kori zarándokhelyeken

A rituális cselekmények, szokások térbeli sajátosságai A vallásos térélményt rituális formában kifejező, azt megerősítő liturgikus cselekmények legünnepélyesebb formája a körmenet. Körmenetet az egyházi előírások szerint az év több ünnepén mindenütt tartottak, de a zarándokhelyeken ezeket is nagyobb fénnyel ünnepeitéka szokásosnál. így például Máriavölgyben az ünnepi körmenetet a szent kúthoz vezették. Dömölkön minden hónap első vasárnapján és a nagyobb Mária-ünnepeken a nagymise után körmenetben járták körül útmutatóban kitett szentséggel a templomot, s a szent kereszt két ünnepén a templomban tartott prédikáció és énekes nagymisc után körmenetben vonultak a kálváriához. Ugyanitt, a keresztjáró napokon a régi apátsági templomba mentek körmenettel. A körmenetek külön csoportját alkotják az általánosan kötelező egyházi előírásokon kívüli körmenetek. Ilyenek voltak a nagyobb búcsúnapokon tartott látványos felvonulások, amelyekben körülhordozták a kegyképet, s amelyek a zarándokcsoportok, processziók reprezentációját is szolgálták. Ezeknek a körmeneteknek többnyire szigorúan megszabott rendjük volt, aminek betartására nagyon ügyeltek. Az 1719-ben Nagyboldogasszony napján az ország jólétéért tartott boldogasszonyi körmenet például a részt vevő nemzetiségek és nemek szerint tagolódott. Kolozsváron évente két nagy körmenetet tartottak. Az egyiket a kép első könnyezésének évfordulóján, amikor a piactéren lévő „öregtemplomból" lobogókkal és énekszóval mentek a képhez, ahol énekes misét és beszédet hallgattak, a másikat Nagyboldogasszony napján. Az ünnepeken, búcsúnapokon kívül alkalomszerűen is tartottak körmeneket a zarándokhelyeken. Ez rendszerint valamilyen természeti csapás elhárítása érdekében történt. így például Sümegen az 1700-ban Kisboldogasszony napján kitört tűzvész alkalmával, amikor már több ház leégett, a kegyszobrot kivitték a kápolnából, „és a Convent, s Kápolna között le-tévén, a Bóldog-Asszony Litaniait mellette el-énekeltük vólna". Az 1748. július 22-én Andocson sáskajárás miatt tartott körmeneten részt vett a szomszédos mezővárosok lakossága is, akik processzióval jöttek a helyre. Először könyörgés volt a kegyszobor előtt, majd levették az oltárról, és selyem baldachin alá tették. A szobrot az éneklő, könyörgő nép kíséretében négy pap vállán vitte a kálváriára, ahol misét tartottak. 18