Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

XII. A vég - és ami ezután következett

86 zető személyiségek. Aztán elküldték Pozsony városának az eredetiről másolt végrendelet fordítását, mely tanúsította, hogy fia az általános örökös.

16

0 Az ifjabb Grassalkovich átvette apja hagyatékát. A császári és királyi kamarás címet már birtokolta: azt még apja megszerezte neki. De hivatalában most már nem volt több, mint a Kamara 17 tanácsosának egyike. Akik apja előtt tisztelettel hajoltak meg, őbenne már nem a „nagy Grassalkovich" utódát, hanem csak annak szerencsés örökösét látták. Pazarlással, nagy élettel akart feltűnni. Vesztére. Sajátos eset: atyjának palotája volt Pozsonyban, és ő 1773-ban kérte azt a szállást a Kamara épületében, amely apját, az elnököt annak idején megillette. Az ifjabb Grassalkovich arra hivatkozott, hogy a mostani elnöknek — Erdődy Jánosnak — három háza is van Pozsonyban. A kérésre Fekete György országbíró elszállásolása alkalmából került sor.

16

1 Míg mostohaanyja — nagynénje — élt, az ifjabb Grassalkovichot nem érhette baj. Klobusiczky Krisztina takarékos volt. A birtok ügyét szívén viselte. Törődött alattvalóival. 1774-ben szerette volna a gödöllői reformátusokat megnyerni a katolikus vallás számára, de törekvése nem járt sikerrel. Betegsége miatt — súlyos szembaja volt — már 1770-ben végrendelkezett, de még egy évtizeddel túlélte második férjét. Aztán megindult a család gyors hanyatlása. 1788-ban a második Antal már Gödöllőt, apja kedves tartózkodási helyét a temetkező hellyel, Besnyővel együtt, bérbeadta két jóbarátjának: Horváth Zsigmondnak és Gludovácz Józsefnek, 100 000 forintért, húsz évre.

16

2 Ekkor már sem az ifjabb Grassalkovich, sem Gludovácz nincsenek a Kamaránál. Grassalkovich II. József trónralépésének évében megszűnt kamarai tanácsos lenni, Gludovácz pedig még előbb, 1775-ben elment nyugdíjba. Sem Gludovácz, sem Horváth Zsigmond (ez a dunántúli Szentgyörgyi Horváth Zsigmond volt, nagy vagyonszerző, királyi tanácsos, egykori testőr) nem laktak tartósan Gödöllőn. Az uradalom élte a maga csendes és egyre nehezedő életét. A kamaraelnök alatti jelentőségének vége; nem volt többé központ, már nem más, mint pénzszerzési forrás egy absztentista főúr számára, akinek Pozsony közelében véget ért az ország. Mint az Esterházyak, Pálffyak, Batthyányak, Erdődyek, akikkel most már szoros rokoni szálak fűzték össze, Bécs fényei felé tekintett, oda vágyakozott. Ezek e többi főnemesek azonban főképp a határvidéken voltak birtokosok, Bécsből könnyebben juthattak el jószágaikra. De Gödöllő vagy éppen a bajai uradalom viszont messze volt. Az 1778 és 1786 közti időszakban a gödöllői kastélyban ugyan még színházat létesített az ifjabb Antal, oda zenészeket szerződtetett, akiket időnként ivánkai kastélyába is magával vitt: kulturális téren tehát volt némi szerepe.

16

4 De 16

0 Pozsony város levéltára - Bratislava, Archiv Mesta, Protocollum Testamentorum, fol. 276—279. 16

1 OL, MKL E 584 Jogügyig. Itr., Fekete Györgyhöz irt levelek. 1773. febr. 11. 16

2 Horváth István: Gödöllő a felszabadítástól II. Józsefig. Szeged, 1941, 18-19. I ""Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1980., 679. I.