Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
IX. Gödöllő ura
56 erre „közvetlen és irányító befolyást kíván venni magának." Három pontban kért ehhez jóváhagyást. 1. A megyékhez intézett királyi körlevélben a hadiadó-alapból szükséges 80 000 forintot, míg majd az országgyűlés összejön, magára vállalja. 2. Biztosítékot kér, hogy ez más alkalomkor nem lesz precedens, és hogy ez a nemes ifjúság „minden lehető előbbreviteléért" történik. 3. Ha egyszer ezt a „Hungarische Garde Noble"-t a remény ellenére létszámcsökkentés alá vonnák, a magyar hadiadóalap e 80 000 forinttal nem fog károsodni. 1" 4 A testőrség ügyeiben — ajánlások útján — Grassalkovich a továbbiakban is igyekezett befolyást szerezni. Még az év májusában beajánlotta oda Csabay Lászlót, uradalmi prefektusának kerepesi születésű húszéves fiát, akit Pest vármegye is ajánlott, s aki azután hét évig szolgált a gárdánál. 105 A testőrség azonban eleinte'jórészt a harctéren már kitűnt, fiatal tisztekből és katonákból toborzódott. 1760 végén a kamaraelnök a hivatalának öt titkára közül az egyiket állandó segítségként maga mellé vehette. Kálóczy Mihály, Kruspér Pál, ifjabb Konckel Lajos, Zlinszky Gábor és Kempelen Farkas közül választása a legutóbbira esett. Kempelen Farkas későbbi karrierjét kezdetben jórészt ő egyengette. 10 6 Az 1760-as év a Habsburg-birodalom történetében újabb fordulópont volt. Mária Terézia életre hívta az örökös tartományokra kiterjedő jogkörrel az Államtanácsot, a Staatsratot. Bár ennek az elvben csak tanácsadó, de csakhamar intézkedővé váló hivatali szervnek a hatásköre alól Magyarország kifejezetten ki volt téve, elkerülhetetlenné vált, hogy az Államtanács javaslatai itt is ne éreztessék a hatásukat. Haugwitz helyét minden ügyben, egyre jobban riválisa, Wenceslaus von Kaunitz herceg vette át: a belügy, közigazgatás és a pénzügy mellett a külpolitika irányítása is egyre inkább ennek a racionalista, a magyar rendekkel szemben barátságtalan embernek a kezébe került. A tanács többi tagjai voltak Leopold Joseph von Daun gróf táborszernagy, aki Magyarországon kiszolgált tiszteknek szerette volna juttatni a Kamara által kezelt koronabirtokokat és a francia eredetű német Aegidius von Borié báró, aki a nemesi adómentességet óhajtotta volna korlátozni Magyarországon is. A másik két tag: a morvaországi Heinrich von Blüemegen és a stájer Anton von Stuppan a Directorium in Publicis et Cameralibus örökös tartományi osztrák igazgatási szervezet tisztviselői, óvatosabbak voltak, és kerülték a hazai rendekkel való nyílt nézeteltérést, de lényegében szintén a kiváltságok csökkentésének voltak a hívei. 1" 7 Grassalkovichnak ezzel a tanáccsal akarva-akaratlan, ha burkoltan is, de fel 111 4 OL. Kane. A 1 Orig. Refer. 1760. nr. 162. 10 5 Hellebronth Kálmán: A Magyar Testőrség névkönyve 1760-1918. Bp., 1940. ""'OL, MKL, E 1. Protoc. Canter Cons 1760, fol. 1275. és E 21. Ben. Res. 1760. október 22., valamint Fallenbüch! Z.: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században (In Ltri Közi., 1970, XLI. évt". 299. I.) 10 7 Hock, Karl-Biedermann Ignatz: Der Österreichische Staatsrat 1760-1848. Wien 1879, 103-108. p.; Ember Győző: Magyarország és az Államtanács első tagjai. (In Századok, 1936, 70. cvf; u.a.: Mária Terézia úrbérrendezése és az Államtanács. Bp., 1936., 3., 10., 19., 26., 35., 39. 1.; u.a.: Egy katholikus
