Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

VIII. Az író és gondolkodó

51 mindenre alkalmassabb az ember, némelyekben pedig ostoba" (II. 8.). Józan belátás mondatja vele, szinte önvallomásként: „Mennél okosabbak az emberek, annál alázatosabbak, mert annyival tapasztallyák, hogy senki sem tud annyit, a' mennyit nem tud" (II. 63.). A két kézirat egymáshoz való viszonya nehezen tisztázható. Úgy tűnik, a Széchényi könyvtári nemcsak bővebb, de stilizáltabb is: az élesebb fogalmazások kimaradtak belőle, és a mondatok viszonylagos gördülékenysége is jobb. Azonban az OSZK példányból néhány gondolat hiányzik, bár az elején a gondolatok sora mindkettőnél egyezik. Az OSZK példány kalligrafikus írással készült, az EK-i kötet kézírása néhol valóban hasonlít Grassalkovich kézírásához, de mégsem autográf, s benne más politikai szövegek is találhatók. Például az 1764/65. évi országgyűléskor napvilágot látott Richwaldszky György-féle „Vexatio dat intellectum" című röpirat másolata. Az OSZK példánynál a szép kifejezésre való törekvés határozottabb, az EK-i példány stílusa nehézkesebb. De mindkét kéziratban közös az i-ző nyelvjárás használata. 38 olyan gondolat van az Egyetemi Könyvtár példányában, mely hiányzik a Széchényiéből, az viszont százzal többet tartalmaz. Néhány ilyen gondolat, amivel az EK példány bővebb: „Nagy rokonságból született, midőn nemzetségére nézve nem magához hasonlónak szerencséjét irigyli, csak az volt és eltűnt érdemeit az olyannak mostani érdemeihez hasonlithattya" (EK. 117). Ezt bizonyára Grassalkovichnak valamelyik régi mágnástól kapott sérelme sugallta. De vannak még erősebb kitételek is: „Ha a királyok nem kedvelnék a hizelkedést, sokkal kevesebb kedves udvariaik volnának, mivel többnyire hizelkedések miatt kedvesek, annál egyebet nem tudván" (EK. 129.) Ez a mondat az udvari élet megvetéséről tanúskodik. De még erősebb — bár kérdéses, hogy kire vonatkoztatható — az alábbi: „Némely fejedelmeknek csak első birodalmak esztendeit köllenék életek íróinak engedni, mert a tovább-valókat, ha magok is olvasnák, elpirulnának" (EK. 130). A korszak racionalistái is megkapják a magukét: „Az olly embereknek, a kik Istenek helett önön magok eszeket imádgyák, majd természetekben vagyon, hogy minek előtte valamely gondolattyokat, a mellynek ki mondásával legh jobb Baráttyokat ell veszthetik, ell hallgassak, készebbek nem tsak Baráttyokat, de még önön magok szerentséjéket nyelveskedésekért föll áldozny" (EK. 333.) Mi hát Grassalkovich munkájának értéke? Gondolatainak egy része közvetlen vagy közvetett idézet, átvétel a Szentírásból vagy a klasszikus ókor íróiból, különösen Senecából. Több a korábban is már meglévő közmondás vagy szójárás. Vannak közhelyek is. De mindez így, együtt — de még szemelvényesen is — figyelemre méltó, mert kitűnik belőle, mire rezonált az az ember, aki saját korában az ország ügyeinek legfőbb intézői közt foglalt helyet. Hogy miért foglalta - vagy foglaltatta - össze titkárával, íródeákjával gondolatait, csak sejthetjük. Talán fia számára akarta gondolatait továbbadni, vagy talán egy szűkebb, de hazai baráti kör számára is.