Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
VII. A kamaraelnök
32 jelölttel, Csáky Miklós váradi püspökkel. Szeptember 21. és 23-án leveleit Máramarosszigetről keltezi, ahol a sóbányákat és a sószállítást tanulmányozza a helyszínen. 26-án már Nagybányán van, és egy harmincadügyben intézkedik; 30-án Szilágy-Somlyón hadélelmezési ellenőrzést végez, október 4-én pedig már Nagykárolyban, az ottani harmincados sorsáról tárgyal. Körülbelül 600 kilométeres utat tett meg egy hónap alatt, intézkedve, hivatalos levelezést és tanulmányozást folytatva. November folyamán Pesten tartózkodik, só- és birtokügyeket intéz — mint a magyar pénzügyigazgatás legmagasabb rangú hivatalfőnöke. A személynökségben akkor — július óta — már utóda gróf Fekete György. Grassalkovich december elején máiBécsben van, s a következő év januárját is ott tölti, tárgyalva az uralkodóval, személyzeti és birtokügyeket intézve. 7 2 Az udvar és a Bécsi Udvari Kamara az 1748-ban végetért háború során felmerült nagy államadósságok törlesztése érdekében szerette volna a magyar koronauradalmak egy részét eladni vagy legalábbis elzálogosítani. Grassalkovich ezt mindenképpen el akarta kerülni, mivel álláspontja szerint a koronajavakból a kincstárnak nagy haszna származik, melyet nem szabad veszni engedni. Sikerült is elérnie, hogy ő dönthesse el, mit adnak el és mit tartanak meg. Ugyanekkor, 1749 elején érte el a kamaraelnök, hogy a már régóta feleslegessé vált harmincad-vámigazgatóságot megszüntessék, személyzetét pedig más kamarai hivatalokba osszák be. Döntő volt az is, hogy ezekben a hetekben Grassalkovichnak sikerült megegyeznie abban, hogy a dinasztia adósságainak és költségeinek mely részét vállalja a Magyar Kamara, és hogy mennyit fizessen be a császári titkos és a bécsi általános kamarai pénztárba. Ennek ellenében szabad kezet kapott a kamarai gazdálkodás megszervezésére Magyarországon, s közvetlen rendelkezése alá helyezték a hazai sóhivatali pénztárakat is. Az udvari kvóta beszolgáltatása ellenében nagyobb hatáskört kapott, de ígéretet kellett tennie, hogy a jobb kamarai gazdálkodás során létrejövő felesleget a kvótán felül is a császári titkos pénztárba, a kabinetpénztárba fizeti be. Viszont bizalmat kért személye iránt, s ezt meg is kapta. De a nagy ügyek mellett kisebbekkel is kellett foglalkoznia. 1749. január 22-én a Dunántúli Kerületi ítélőtábla tisztviselőinek kérését kellett elbírálnia. Ezek azt írták neki: „Oly alacsony a fizetésünk" és „a közszolgálat előmozdításakor kénytelenek vagyunk csekély vagyonunkat felélni." Igazuk is volt, mert a háborús évek alatt az élelmiszer- és lakásárak felmentek, de a hivatali munkahelyükhöz kötött tisztviselők, akik éppen ezért földjükön gazdálkodni nem tudtak és a piacról éltek, önhibájukon kívül nyomorúságba jutottak. Ezen az sem változtatott, hogy az 1748. október 18-án aláírt aacheni békével helyreállt a normális állapot, de ez a hosszú háború alatt megromlott körülményekben még sokáig nem éreztette a hatását. A fix fizetésesek nehéz helyzetére Grassalkovichnak kamaraelnöksége egész ideje alatt fel kellett figyelnie. 7 2 OL. MKL, E 19 Acta Grassalkovichiana, 1. csomó.
