Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
VII. A kamaraelnök
33 1749 márciusban Bécsben, május végén már Gödöllőn tartózkodott: innen indult délvidéki ellenőrző útjára. Június elején birtokán, Örkényben tűnik fel: pár nap múlva Szabadkán, július elején pedig Újvidéken van, s az ottani kincstári birtokok ügyeiben intézkedik. Mivel ekkor történt meg az 1741. évi 50. törvénycikk alapján Alsó-Szlavónia (Szerém, Verőcze és Pozsega megyék) területének az addigi hadi-, illetve udvari kamarai igazgatás alól a magyar államterülethez, s ezzel együtt a Magyar Kamarához való csatolása, Grassalkovichnak mint királyi biztosnak itt is sok dolga akadt. 7 . Augusztusban Valkóvárott (Vukováron), a hó végén pedig Pozsegán kellett intézkednie. Szeptember végén Baján tevékenykedett, főleg birtokperekkel és az új adminisztráció megszervezésének ügyeivel kapcsolatban. Októberben már újra Bécsbe ment, s az év végét is ott töltötte. Grassalkovichnak ahhoz, hogy sokat tartózkodjon a császárvárosban, több hivatalos oka is volt. Mária Terézia már 1748 elején bízta meg az újjáépítendő budai királyi palota munkálatainak vezetésével és a munkálatok ellenőrzésével. Ez annál is inkább időszerű volt ekkor, mert a királynő már az 1741. évi 7. törvénycikkben kötelezettséget vállalt, hogy Magyarországon fog lakni. A pozsonyi vár azonban erre kevéssé volt alkalmas. Ott a hosszú háború alatt rokkanttá vált tisztek nyertek elhelyezést. A magyar rendek egyébként is Pozsony helyett jobban szerették volna az ország történelmi fővárosát, Budát látni királyi székhelyként, de ehhez megfelelő, méltó palota kellett. A budai királyi palota alapkövét 1749. március 3-án tették le. Grassalkovich gróf Pálffy János nádorral együtt intézte volna ezt az ügyet, de Pálffy öregsége és gyakori betegeskedése miatt a teendők túlnyomóan Grassalkovichra hárultak. A kamaraelnöknek ez ügyben többször kellett Bécsben személyesen tárgyalnia a királynővel. Mária Teréziának is az volt az óhaja, hogy a budai palota minél hamarabb felépüljön. 7 4 Mária Terézia legmagasabb rangja mindvégig a magyar királyi cím volt: megelőzte a cseh királyi, az osztrák főhercegi és a többi uralkodói címét. 1745 óta azonban német-római császárné is: férjét, Lotharingiai Ferencet, ki 1740 óta Magyarországon uralkodótársa (corregens) is volt, 1745. október 4-én koronázták meg Frankfurt am Mainban császárrá. Ettől fogva seregük is „császári és királyi" (caesareo-regius) hadsereg, központi kormányzatuk is „császári és királyi". Mária Terézia, ki híven szerette férjét, igyekezett alkalmazkodni hozzá. Lotharingiai Ferenc emlékezetében még erősen élt, hogy 1732 és 1740 közt Pozsonyban lotharingiai francia és német - hívei körében udvartartásával helytartóként, árnyékuralkodóként élt, mivel apósa, III. Károly az államügyekbe kevés beleszólást engedett neki. Ezért nem kedvelte Pozsonyt. Ha már Magyarországra jött, inkább holics-sassini birtokán " OL, Kane. A 1. Orig. Refer. 1749, nr. 156., 186., 196. 7 4 Lehmann Ferenc: A budai királyi paloták. 2. kiad. Bp 1901, 32-33. 1. és Némethy Lajos: A Nagyboldogasszonyról nevezett budapestvári főtemplom története. Esztergom, 1876, 183-184. I.
