Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - I. Gödöllő a középkori magyar királyság korában - 1. A táj történeti-földrajzi képe

A Duna, a Rákos-patak és a Sződ-Rákos-patak által határolt háromszögben végzünk vizsgálódást a magyar nép honfoglalását követő, kezdeti időkre nézve. Majd az irott források szaporodásának arányában egyre inkább Gödöllőnek és szűkebb környékének a történetére irányítjuk kutatásunkat. A honfoglaló magyar nép, amelyik többnyire a finn-ugor nyelvcsaládba tartozó magyar nyelven és kis részben talán több féle türk nyelven is beszélt széltében-hosszában, nagy területi egységekben és aprólékosan nevet adott annak az országnak, országrésznek, tájnak, településnek és falu határának, amit birtokba vett 896-900 között. Eközben átvett néhány megnevezést az idejövetele előtti népektől, emberektől, bolgár-szlávoktól, bolgár-türköktől, morva-szlávoktól, avaroktól stb. - illetve saját maga nevezte meg ezeket a félig-meddig rokon és idegen népeket és alkotásaikat a tájban. A földrajzi, természeti környezet és viszonyok lassú változása, méginkább változatlansága a középkor hosszú idejében, lehetővé teszi, megengedi, hogy az esetleg néhány évszázaddal később keletkező, vagy az oklevelekben később megjelenő természetföldrajzi nevekből, helynevekből és jelenségekből visszakövetkeztethessünk a X-XI. századi állapotokra. A Gödöllőt környező patakok, a Rákos és a Szod—Rákos, neve szerint édesvízi rákokkal voltak teli. A Szilas-patak pedig szilfák között futott valamikor. Ákosnyire (Akusnere, 1259.) és Nyírpalota (Nyr, 1281.) környékén nyírfák állottak. Géza és László hercegek serege Salamon király csapataival 1074-ben a Mogyoród hegy tájékán ütközött meg, amelyik nyilván a rajta nőtt mogyoró fákról-bokrokról vette a nevét. 12