Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - I. Gödöllő a középkori magyar királyság korában - 1. A táj történeti-földrajzi képe

Szadán tölgyfák állnak a határon 1430-ban és Veresegyházon ugyanakkor a Lábas-tónál fűzfák. Isaszeg (Ilswazygh, 1265.) összetett szó, első tagja szláv, jelentése égerfa, második tagja magyar, jelentése szeglet, együttvéve égerfákból álló erdőszeglet. Ivacs, (hvach, 1388.) egykori település Veresegyház határában, az egyik lehetséges magyarázat szerint, neve utal rá, tiszafákkal jellemezhető helyen állott.

1 Vad vagy félvad körtefák teremtek Gödöllő határában (Ykerkurthuelfa, 1352. ) és Körtvélyes település egyenesen róluk kapta a nevét Pécel, 2 Isaszeg és Dusnok szomszédságában. (Kyurthuelies, 1343.) Voltak sürü erdőségek a környéken, Szadán 1430-ban Babairól menve "silva valde obscura"-ban haladnak egy határjárás alkalmával. Besnyő és Gödöllő határában Eresztvénynek (Ereztyuen, 1352.), azaz növekedni meghagyott, szálerdőnek neveznek egy erdőrészt. Ritkás erdőségek is léteznek, Bagtól délre volt egykor Liget, Ligetegyház település (Ligeteghaz, 1438.). A Zsidó (Vácegres) melletti Liget 1284-ben, Zsidó3 ligetként 1519-ben szerepel. Apróbb állatoktól kezdve a nagyvadakig és halakig bővelkedett ez a vidék mindenben. Szadán Hangyásutat (Hangaswth, 1430.) említenek. Pest határában Farkashalmot (Farkasholma, 1325.) jelölnek. Természetesen a vidék erdeiben a szarvasok, őzek, vaddisznók sokasága élt, töméntelen volt a fácán, a nyul és a róka nemkülönben. A Gödöllői-dombság erdei azért váltak királyaink egyik vadászó helyévé már talán az Árpád-korban. Lehetséges, hogy a termőtalaj minőségére vonatkozik a Rákos-patak déli partján fekvő Kövérd föld neve, amelyet 1244-ben emlitenek ok13