Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Katona István: A barokk ablaktípus Magyarországon

KATONA ISTVÁN: A BAROKK ABLAKTÍPUS MAGYARORSZÁGON A történeti épületszerkezeti típusok ismeretének szerepe a hiteles műemlék-helyreállításokban A műemlékek helyreállításának leglényegesebb céja: a szunnyadó értékek bemutatása, közkinccsé tétele. Ezért műemléket csak előzetes kutatás után lehet helyreállítani. A műemléki értékek feltárására irányuló kutatások széleskörű interdiszciplináris együttműködést tesznek szükségessé. A kutatás magára a műemlékre, valamint a rá vonatkozó mindenfajta történeti adat, dokumentum megismerésére irányul. A műemléki helyreállítás során a tervező építész csak azt tervezheti, ami a műemlékben mint történeti adottság benne van. A műemlékhelyreállításoknak egyértelműen igaznak kell lenni. Az igazság itt a hitelességet jelenti. Ezt a hitelesség formai és anyagbeli hitelességből áll, mely egyben a helyreállítás leglényegesebb követelménye. Az épületek restaurálásánál legnagyobb gond a különböző periódusok bemutatása. Hiszen nem minden esetben a legrégebbit, hanem az értékesebbet kell bemutatni. Részlegesen elbontani pedig csak többletérték létrehozásával lehetséges. A beavatkozás jellegét az eredeti részletek és az új kiegészítések aránya határozza meg. Általában irányadó az 1964-ben Velencében fogalmazott Nemzetközi Carta, mely nemzetközi szintű általános alapelveket fogalmaz meg a műemlékek és építészeti együttesek konzerválására és restaurálására. A fentiek szellemében történő helyreállításokhoz elengedhetetlen, hogy ismerjük például azokat az egyes történeti épületszerkezeti típusokat, melyek egyértelműen egyegy építészeti stíluskorszakban voltak használatosak. így az épületek kutatása során eredeti, vagy másodlagos beépítési helyükön feltárva - kormeghatározó, illetve periodizációt elősegítő szerepük is lehet e jellegzetes épületszerkezeteknek. A KORABELI ÉPÍTÉSZETI KÖNYVEK FORRÁSÉRTÉKE A MŰEMLÉKHELYREÁLLÍTÁST MEGELŐZŐ ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÁSBAN A különböző szakkönyvek - természetüknél fogva - magukban hordják az adott téma megírásának időpontjában uralkodó új, vagy még el nem avult nézetekel, ismereteket, de esetleg még a túlhaladott nézetekre is tartalmaznak utalást. így hasznos információt jelenthetnek a történeti kutatás számára is. A XVII. - XVIII. századra az építészet a tudományok rendszerében kapott helyet. Ekkor már több ágra: katonai: (Architektúra Militaris) és polgári építészetre (Architektúra Civilis), hidrotechnikára, mérnöki ismeretekre vált szét az aritmetika, a trigonometria, a geometria társaságában. Az összefoglaló, elméleti jellegű könyvek az építészetet (Architektúra) elsősorban tudománynak tekintették, és mint ilyen tárgyalták. Viszont a legnagyobb mesterek már a reneszánsz óta művészi öntudattal végezték alkotó munkájukat, hiszen már az építészet művészet. 89