Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Zichy István (1879-1951) festő- és grafikusművész: Napló (részletek)

élt, a házat pedig felesége és lánya, Giuseppina gondozták. Giuseppina 14-15 éves gyermek és olyan szép volt, mint egy görög szobor. Capriban főfoglalkozásom a fürdés volt. A villában csak első reggelit - kecsketejes kávét - kaptunk. Aztán lementünk az öbölbe, a sziklák közt vetkőztünk és élveztük a tenger vizét, a nap melegét. A kis öbölben egy sziklán állt Giannini halász kocsmája és leginkább ott ebédeltünk, hogy a vízi életet ebéd után mingyárt folytathassuk. Gianninival - úgy emlékszem - 2 líra ötvenes átlagban egyeztünk meg, és azért azt kaptuk ami épen volt. Húst talán egyszer sem láttunk, de többnyire jobbnál-jobb tengeri halakat, esetleg egy szép nagy langousteot ehettünk. De ha a tenger túl nyugtalan volt, akkor csak macch'eroni al pomidoro volt az ebéd, de ez is nagyon jó volt. Hozzá bort és kenyeret, amennyi csak tetszett, fogyaszthattunk, de a capri borok mind édesek, így abban nem sok kárt tettem. Giuseppinát - kivel nagyon megbarátkoztunk - rávettük, hogy ő is velünk jöjjön fürödni az öbölben. Ez Capriban forradalmi cselekedet volt. Mindenesetre jellemző, hogy őt, a tenger szigetének leányát, én "a puszták fia" tanítottam meg az úszásra. - A Piccola Marina fürdőihez tartozott két éltesebb angol hölgy is, akik Capri állandó lakói voltak, de valamikor - korábbi éveikben - Magyarországon éltek és nagy magyarbarátok lettek. Ez főként abban nyilvánult meg, hogy hozzánk közelfekvő lakásukon folyvást magyar népdalokat játszottak, sőt ehhez még énekeltek is. Ezt a magyarbarát tüntetést nagyon meghatónak találtam, de mégis ők voltak az első és utolsó agresszív angolok, akikkel életemben találkoztam. - A fürdőzők közt volt több orosz is, köztük egy kedves, csinos tatár származású leány, akit ennek örömére rokonomnak szólítottam. Caprit akkoriban valósággal elárasztották a tüdővészes oroszok, kiket - úgyhiszem - főként az vonzotta oda, hogy Gorkij is ott ütötte fel állandó tanyáját. így jutottam el - tatár barátnőnk révén - egy délután Gorkijhoz. Aki igen szívesen fogadott, megteáztatott, de akivel csak mások tolmácsolása útján tudtam pár banális szót váltani. Mert ő az oroszon kívül semmiféle európai nyelven nem beszélt és nem is akart beszélni; orosz barátai szerint azért, mert stílusának tisztaságát féltette, az idegen nyelvek befolyásától. Gorkijnak addig csak muzsikhajú képeit láttam és nagyon meglepett, mikor egy európaisan nyírt hajú, civilizált fellépésű Gorkij állt előttem. - Capri tartózkodásom alatt oly meleg volt, hogy egy kis vitorlázáson kívül, semmiféle kirándulásra sem volt kedvem. így Anacorriba sem jutottam el és a híres kék grottát sem láttam. Ezt a kirándulást is folyton halasztgattam és a tenger, ottlétünk utolsó napjaiban, oly nyugtalan volt, hogy akkor nem tudtunk volna a barlangba bejutni. De hát Rómában voltam annélkül, hogy a pápát láttam volna, Nápolyban nem néztem meg a Vezúvot, így most Capriból is a kék grotta nélkül kellett elbúcsúznom. * (A részleteket válogatta Keserű Katalin.) 169