Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Illés Sándor: Körösfői Kriesch Aladár 1918-as harctéri naplója

ILLÉS SÁNDOR: Körösfői Kriesch Aladár 1918-as harctéri naplója Körösfői Kriesch mester, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola megbízott tanára, a gödöllői művésztelep egyenlők közt első embere 1918. március 25-én, Bécsben vonatra ül. Az itt székelő sajtóhadiszállás úgy látja jónak, hogy -szerencsére kísérő nélkül- az olasz hadszíntérre menjen. Künn tél és tavasz viaskodik csak, erre még béke van. A Brenneren hóban, hózivatarban katonák gyakorlatoznak. C'est la guerre. Gondolata bizonyára -mint legtöbbször- otthon, a kolónián. 1914-ben, a tüdőbaj Juhász Árpádot, Zichy Istvánt a hadsereg, a fronthalál Ortner Ferencet és Szendrői Dezsőt vitte el. Leo Belmonle is elment haza, Párizsba. 1915-ben Medgyaszay Istvánt szólította a front, 1916-ban követték őt a Remsey fivérek, Jenő és Zoltán, Sidló Ferenc az olasz fronton szobrászként teljesített szolgálatot, s elesett Charles de Fontenay. 1917-ben katona lett Freeskay Endre is. A teremtés és alkotás küldetéses emberei a pusztítás, pusztulás színterein - feloldhatatlan ellentmondás! Bozen: Hirtelen tavasz, virágzó gyümölcsfák, magnóliák. A természet harmóniája...És a társadalomé? Úgy, ahogyan -Ruskinról szólva - megfogalmazódott:...a művészetre, bármilyen formájában is, de valami formájában bizonyosan, minden embernek szüksége van, akár a levegőre, vagy a mindennapi kenyérre. És hogy minden emberi kor és társadalom oly arányban boldog vagy boldogtalan, amennyiben minden tagját művészetben részesíti, vagy abból kizárja. S az 1909-es -a Magyar Iparművészetben megjelent - Művészi programm? Egy nagy -legnagyobb- kincset ismerünk, ezt ápoljuk, keressük: az élethez való örömöt. Ennek tüzét szítjuk minden erőnkkel önmagunkban és egymásban. Egyedüli segítőnk ebben a magunkoz és másokhoz való szeretet. Magunkat szeretjük akkor, ha tisztán élünk; ha hallgatunk a bennünk élő menynyei szózatra. Másokat akkor szeretünk, ha a nagy, közös életfa kis hajtásainak, leveleinek, tekintjük magunkat, kik nagy, közös életgyökérből táplálkozunk. Kicsiny kis életünk, a nagy örök élet melengető ölében. Ami azután, eme ujjongó életi öröm nyomán -mindennapi munkálkodásunk eredményeképpen- kezeink alól kikerül, ez a mi művészetünk. Egyéb művészi programmot nem ismerünk. L'art pour l'art helyett a l'art pour l'homme művészet vallása, a harmonikus teljességet a művészet-munka-élet összekapcsolásával elérni szándékozó felfogás, a művész morális küldetése. De hát most hogyan? Foglyok, katonák, romok. Felszerelések, ágyúk, barakkok, sátrak mindenfelé. Repülőterek, romok, romok. Az utcákon katonaság nyüzsög, az állati brutalitás szagát és érzését terjesztve maga körül. A mezőn olasz házaspár, amint csendesen műveli szőlejét. Esti hadgyakorlat. Igen festői látvány - egyfelől. Más alkalommal a tiszt urak a Kinoban a gáztámadás módját és előkészületeit mulatják be filmen. Skicc a gázokai lövellő árokról. Nagyon tanulságos - másfelől. S a növekvő, növekedő iszonyat. 170