Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Zichy István (1879-1951) festő- és grafikusművész: Napló (részletek)

rémből és egy kis szobából állt, amelyben én kaptam szállást. Ezek a helyiségek arrava­lók voltak, hogy akár városi bizottságok, akár vadásztársaságok, esetleg egyes gazdák kiknek a pusztán kellett éjjelezniök, ott hálhassanak. Ezzel szemben állt az intéző - ré­gebben a pusztabíró - lakása. Az udvart hátul a város ménjeinek istállója zárta le. - Mis­ka bácsi vékony, ijedtarcú, igen jámbor, szíves vendéglátó ember volt. Háztartását egy kitűnően főző, kardos gazdaasszony vezette. - A város ménjei, akár kocsin, akár nyereg alatt, rendelkezésemre állottak. Az érkezésem utáni reggelen hálásan vettem, hogy Mis­ka bácsi kocsira ültetett és bemutalta egész birodalmát. Megmutatta a különféle ménese­ket, gulyákat, elvitt néhány cserényhez, a juhászokhoz és amint elmentünk a kisebb-na­gyobb "székek" (szikes tavak) mellett, elmagyarázta az ottélő sokféle vizimadarat. - Kö­vetkező reggel már magam mentem ki lóháton a legközelebbi cserényhez, egy kis arab ménen, akit azért választottam, mert ő is bábolnai csikó volt mint én, és így tartottam ve­le a rokonságot. A cserénynél épen egy nagy kád tarhóhoz ültek. A számadó kanalat nyomott a markomba - miután szépen megtörölte a gatyája szárába -, egy összehajtoga­tott subára ültetett maga mellé, mire bojtárjaival együtt nekiláttunk a kanalazásnak. A gyengébbek kedvéért megmondom, hogy a tarhó mesterségesen alvasztott tej; körülbe­lül ugyanaz, mint amit városokban joghurt néven árulnak. A különbség csak abban állt, hogy egy ilyen bugaci anyagulyánál rengeteg tehén volt, amelyeknek tejét - a nagy tá­volságok és rossz közlekedés miatt - értékesíteni nem lehetett. így a pásztorok 40-50 li­ter tejet lelkifurdalás nélkül fejhettek a tehénállományból, ezt felforralták, "tarhómag­gal" megalvasztották és egy szép tiszta kádban lehűtötték. Egy ilyen kád tarhónak reg­gelre jó két-háromujjnyi, enyhén savanykás, sűrű sárga föle volt. Ezt, de csak ezt, ettük meg reggelire. Az alját - szép "májas" aludttejet - a kutyák és a cserény körül kaparászó baromfiak kapták. Ha messzebbre mentem festeni, vagy egy cserényhez. hívtak meg éjszakára, ak­kor kocsit kértem Miska bácsitól. Ez utóbbi esetben azért is, mert bort és szivart vittem velem. Az ilyen éjszakai meghívásokat nagyon szerettem. Már a formája is kedves volt. "Jöjjön ki estére, majd meghálhat a Sándor fiam tetves subájában," mondta Zubornyák bácsi. De persze a suba tetves soha sem volt, mert a bugaci pásztorok nem tűrték meg az. ilyen lakókat. - A cserény, a pásztorok nyári táborozóhelye, négy deszka- (régebben fo­nott-) falból állt, amelyeken belül tüzeltek és főztek a pásztorok. A cserény egyik olda­lán keskeny félfedél volt, amely alatt a ládákat tartották. Előtte az "ágasfa" állt. Egy kö­zepes nagyságú megcsonkított ágű fa, amelynek ágai és törzse le voltak hántva. Ha kér­deztem, hogy ez a fa mire való, ügy azt felelték, hogy "ez a cserény címere", de egyes öregebbek azt beszélték, hogy régen, amikor még hűst szárítottak, a hűsdarabokai ennek ágaira aggatták. Nappal csak a főzéssel és a cserény őrizetével megbízott "lakó" és a nagy cserényőrzőkutyák voltak ott találhatók, de mikor este a gulyát behajtották, a cseré­nyőrzőkutyák kinn, a gulya körül helyezkedtek el. Benn a cserénynél most a pásztorok terelőkutyáinak volt csak helye. - Boromat és szivarjaimat szívesen vették, de, ha a szá­madónak volt saját bora. nekem abból kellett innom, és nekem csak az ő szűzdohányá­ból volt szabad pipálnom. A vacsora többnyire lebbencsleves féle volt, nagynéha a kitű­nő fordított kása; hűst náluk csak kivételesen ettem. Mikor a vacsora a kondérban fogy­ni kezdett, a számadó egy kis marék homokot kapott föl és azt belédobta az ételbe azért, hogy elég maradjon a terelőkutyáknak. "Azoknak ugyanaz a koszt jár mint a pásztorok­nak, mert ugyanazt a munkát végzik, csakhogy vizet nem húznak." Egy ilyen gulya itatá­sához szükséges víznek felhúzása volt a pásztoroknak egyedüli - de kiadós - testi munká­ja. 160

Next

/
Oldalképek
Tartalom