Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Zichy István (1879-1951) festő- és grafikusművész: Napló (részletek)

Vacsora után hamarosan lepihentünk. Szép csillagos éjszakánál kinn a szabad ég alatt elaludni, mikor más sem hallszik, mint a barmok csendes kérődzése, egy-két borját hívó tehén halk bőgése, - lehet-e ennél kedvesebbet elképzelni? - Én legalábbis nagyon élveztem. De azért néha meglepetések érhetik az embert. Egy éjjel azt álmodtam, hogy valaki szörnyen összecsókolja az arcomat. Ez az erőszakos csókolódzás annyira kellemetlen volt, hogy felébredtem. De a csókok még akkor sem szűntek meg, mert egy előző este született kisborjú nyalogatta a képemet. Másféle meglepetés is ért, mikor először aludtam cserénynél. El voltam arra készülve, hogy mosdás nélkül fogok felkelni, és azt majd később, a pusztaháznál fogom kipótolni. E helyett egyszerre csak bádogmosdó tálat, vizet, szappant és törülközőt hoztak és mosdással kínáltak. Miután ennek eleget tettem, láttam, hogy a számadó és bojtárjai is egymás után vetik le ingjüket és derékig megmosdanak. - Közben távoli kocsizörgés hallatszott. A számadó odaszóllt a kisbojtárnak; nézzen ki, hogy "mi jár odakinn a pusztán?" mert a gulya már nagyrészt lábon volt és így nem lehetett jól kilátni. - A gyerek kiszalad, visszajön és azt mondja: "Valami paraszt! " - Közben én is kinéztem és láttam, hogy egy jómódú kecskeméti gazda jön, könnyű szekerén, jó pár lovával. - De hát a pásztornál nincs gőgösebb arisztokrata, és ő mélyen lenéz mindenkit aki testi munkával foglalkozik. - Egyszer a pusztaháznál lába kelt egy kaszának. A lopással azt a csikósbojtárt gyanúsították, aki kancákkal szokott a ménekhez bejárni. Mikor a bojtár megint bejött, a kocsisok - akik a méneket ápolták előttem említették neki, némi célzatossággal, a kaszalopást. Mire a bojtár mély lenézéssel jegyezte meg: "Nem tudom ki lehetett, de én ugyan a kezembe se vennék ilyen embernyúzó szerszámot." - Ők a testi munkát - persze a vízhúzás kivételével - általában lealacsonyítónak tartották, másrészt egyes pásztorcsaládok átöröklött előkelőségét is elismerték. Egyszer egy kecskeméti orvos társaságában voltam valamelyik cserénynél. A számadónak csupa egészen fiatal bojtárja volt. "No, és öregbojtárja nincsen?" kérdezte az orvos. "De van" mondta a számadó, miközben egy tejfelesképű legényre mutatott. "Hát már odajutottak, hogy ilyen gyereket kell öregbojtárnak fogadniuk?" - "De nem úgy van ám az tekintetes uram - mondta a számadó - mert ez Sáfár gyerek!" És a Sáfárt úgy mondta, mintha egy uralkodócsalád nevét mondaná. Szegény Miska bácsit a pásztorok nem szerették. Először is lenézték az "égzöngés" miatt. Ő t.i. szörnyen félt a villámlástól és ezt maga is bevallotta. Emberei azt állították, hogy otthon az ágy alá bújt félelmében, de hát ezt legföljebb a gazdaasszonya látta. Nagyobb hiba volt, hogy, ha a pusztán érte a zivatar, kocsiját megállíttatta és ahol épen volt, hasrafeküdt, mert így akart a villámcsapástól megmenekedni. - Aztán, egy szikrányi erély sem volt benne. A pásztorok különösen azt nem szenvedhették, hogy siránkozó hangján olyan hosszadalmasan, körülményesen adta elő nekik panaszait, vagy megrovásait. "Más volt az amikor itt még pusztabíró parancsolt - mondta az egyik -, ha valami hibát talált megmondta, aztán úgy pofonvágott, hogy a kalap is leröpült a fejünkről. akkor legalább tudtuk, hogy hányadán állunk." - Bugac nagyon szép volt. Szépségeit: a kiszáradó "székek" sokszínű partjait, a homoki erdőket, a síványok - homokbuckák közt legelésző nyájak érdekesen komponálódó csoportjait, én ezt mind láttam, de - ép úgy mint mások sem - én sem tudtam soha kielégítő művészi formába önteni. Talán még 1908 nyarán voltam Jankovich Béla barátom tésai birtokán, ahol akkor sokat fürödtünk az Ipolyban, nagyokat lovagoltunk a szakállosi réteken, míg közben Visken egy csomó tanulmányt festettem az akkor még nagyon gazdag palóc viseletről. Azt hiszem, 1908-9 telén lehetett, hogy a francia konzulátusi teendők ellátásával megbízott vicomte de Fontenay-vel megismerkedtem. Fontenay a közepesnél alacso161