Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Zichy István (1879-1951) festő- és grafikusművész: Napló (részletek)

Ez részemről abban állt, hogy néhányszor elmentem oda és végighallgattam a próbákat. Paulay Erzsi, akor egészen fiatal, feltűnően szép karcsú leány volt, már a színipályára készült és egy kis egyfelvonásosban szerepelt, amelyet Bérezik írt az ő számára. Az elő­adás - amelyet, hajói emlékszem egy színházban megismételték - legnagyobb meglepe­tése Kürthy lett, mert ő első szereplésével annyira "kiugrott", hogy a Nemzeti Színház­hoz szerződtették, de akkori szokás szerint, előbb gyakorlatra Kolozsvárra kellett men­nie. - Kürthy Gyurka vezetett be később egy színésztársaságba, amely eredetileg a kál­vintéri Báthory kávéházban, utóbb az azóta szintén megszűnt kossuth-utcai Nemzeti ká­véházban szokott előadás után összejönni. Ennek a színészasztalnak törzsvendégei közé tartozott Odry, Pethes, az akkor még fiatal Csortos, a később mozisztárként szerepelt, de már akkor is kövér Huszár Pufi és Hevesi Sándor, ki akkortájt szervezte a Thália társasá­got, melynek előadásain többnyire ott voltam. - Nem mondhatnám, hogy a színészek tár­sasága különösen vonzott volna, bár köztük nem egy érdekes egyéniséget ismertem meg. De azt hiszem, hogy gyakran nagyon mulattató társalgásuk mellett, leginkább ide­genségük érdekelt. - Köztük lenni számomra szinte azt jelentette, mintha egy idegen vi­lágba utaztam volna. Gödöllőn ezen a télen - különösen 1907 elején - nagyon sok hó volt és így szen­vedéllyel vetettük magunkat a síelésre. A koronauradalmi erdőben volt egy hosszú, elég erős esésű nyiladék, amelyen Kriesch még egy kis ugrósáncot és készíttetett, és megvolt a sportpályánk. A síelésbe valamennyire én is belejöttem megint, de az ugrást soha sem tudtam megtanulni. Közben egyszer Zichy Muki nagybátyámnál voltam látogatóban és ő azt kérdezte tőlem, voltam-e már Olaszországban? - Mondtam, hogy igen, régen, sihe­derkoromban. Mire tovább érdeklődött, nem lenne-e kedvem ahhoz, hogy ott körülnéz­zek? és mikor azt feleltem, hogy igen, nagyon is lenne, egy elég kerek összeget adott ta­nulmányutam költségeinek fedezésére. - így megszakítottam télisportolásomat és Velen­cébe utaztam, ahova február 10-én reggel, a fiumei hajóval érkeztem. A következő kilenc hetet legjobban úgy jellemezhetném, hogy ezek voltak az én mézesheteim Olaszországgal. Most már nem éretlen és művészileg előkészületlen gye­rek, hanem huszonnyolc éves komoly fiatalember voltam, aki tudta, hogy mit keres, tud­ta értékelni azt amit talált, és az alázatosságig hálás tudott lenni minden szépért amit lát­ni és felfogni képes volt. Velencébe ép a farsang végére jöttem, másnap húshagyó kedd volt. A Cappello Nero-ban laktam, mingyárt az óratorony mellett. A Márkustér délután­ra megtelt közönséggel, közte sok maskarával. Két zenekar játszott és a tömeg, hihetet­len sűrűsége dacára, élénk mozgásban volt. Sőt, ha maskarások táncolni, vagy valamit előadni akartak, azok számára még helyet is szorítottak. Lökdösődésről, vagy egymás ci­pőinek letaposásáról szó sem lehetett. Hiszen idegen alig volt a téren, a velenceiek pe­dig, szűk kis celláikban olyan sima, tapintatos mozgáshoz szoktak, hogy sietve is csak úgy siklanak el egymás mellett. - Velencében legjobban talán magát Velencét szerettem, de azért sokat jártam a városban és néztem mindazt ami engem érdekelhetett. Különö­sen a Márkus templom belsejét, a battistero kései (XIV. századi) mozaikjait, a San Gior­gio degli Schiavoni, valamint az Akadémia Carpaccioit szerettem. - Velencéből kirán­dultam Muranoba és Torcelloba, valamint Páduába is. Itt Gioltonak a Madonna deli Aré­nában és Mantegnának az Eremitaniban festett freskói érdekeltek. Giottótól azt kaptam amire számítottam, de Mantegna többet adott, mert az ő képeit addig csak nagyon köze­pes reprodukciókból ismertem. Velencében nyolc napig voltam. Olaszországba indulva nem gondoltam meg. hogy ott február elején, kivált az igazi olasz albergok kövezett szo­báiban, mennyit didereghet az ember. Erre a hidegre nem voltam kellőképen felszerelve 154

Next

/
Oldalképek
Tartalom