Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Zichy István (1879-1951) festő- és grafikusművész: Napló (részletek)

kövesdi barátaimtól, akkor bíztattak azzal, hogy ha legközelebb eljövök, bármelyiküknél is fogok szállást kapni. Sajnos, többé nem jártam arrafelé és így nem tehettem próbára ígéretüket. - Minél jobban megismertem a kövesdieket, annál kevésbé osztottam a köztük éló "intelligencia" róluk alkotott véleményét. Sok derék, egyenes férfias gazdát és sok kedves, finomérzésű asszonyt találtam köztük. Velem mindegyikük barátságos volt és azt hiszem, hogy a matyók akkori úrgyűlöletét, a köztük élő nadrágosok rovására kell írnunk. Kövesden is volt egy finnem. Mialatt ott voltam érkezett oda Jaakkola finn filológus. aki nyelvészeti tanulmányútra jött a matyók közé. Ezzel együtt, vagy közel egyidőben érkezett még egy magyar kollégám, de hogy ki volt, arra ma már nem emlékszem. Ezekkel összebeszélve, egy szép nap hajnalán gyalog indultunk Egerbe. Odaérve megnéztük a város nevezetességeit, a Líceumot, annak könyvtárát, a vármegyeház vaskapuját, a kanonoki házakat, de szándékunkban volt, hogy vándordiákok módjára Gárdonyi Gézánál is tiszteletünket tegyük. Ez nem volt olyan könnyű dolog, mert sem a Líceumban. sem a szállodában ahol ettünk, nem tudták megmondani, hogy Gárdonyi hol lakik. Talán csak a várromból, ahol délután jártunk, mutatta meg valaki azt az oda nem messze fekvő házat, amelyben a magyarságnak egyik akkor legismertebb nevű írója lakott. - Odamentünk, de a kerten zárt ajtót, a kerítés mögött mérges kutyát találtunk. Hosszas zörgetésünkre egy fejkendős öreg asszonyság jött végre elő és alaposan kikérdezett, hogy kik vagyunk és mit akarunk. Mikor már azt hittük, hogy pokolba küld bennünket, azt mondta várjunk még egy kicsit. Bement a házba és egy darab idő múlva azért csak beengedett, a fiához. Gárdonyi elég szívesen fogadott. Pipált, a dohány szitában állt előtte és azt mondta, hogy ő csak ezzel szokott élni. Mikor látta, hogy előveszem makrapipámat - mert akkoriban előszeretettel ezt szívtam - teljesen megnyugodott, hogy mégis rendes emberekkel van dolga. Sokáig nem időztünk nála, mert hazafelé kellett indulnunk. Hazamenet egy faluban, talán Novajban, az ég tudja hogyan, de a jegyzőnek a falu végén levő pincéjébe kerültünk, és ott - jól megszomjazva - alaposan beszeszeltünk. A mint a pince előtt kvaterkázunk hazafelé hajtják a kondát és a kondás ugyancsak pattogtatja karikását. Ez szörnyen tetszett Jaakkolának, elkérte a karikást és cserdíteni próbált vele. Nagyon méltatlankodott, mikor a várt hatás helyett az egész ostor az arcára csavarodott, amire mi többiek persze el voltunk készülve. - Később, szerencsénkre odakerült a jegyzőnek egy fiatal gazdatiszt barátja, ki kordélyával ép a mi irányunkba igyekezett. Ez valahogyan felpakkolt mindhármunkat kétszemélyes fuvarjára, és beszállított Kövesdre. - Innen, ahol nagyon sok viselettanulmányt készítettem, Gödöllőre tértem vissza és a nyár nagyrészét ott töltöttem. Édesanyám ekkor a szomszédos Máriabesnyőn volt Raab Ervin házában, kinek felesége Bethlen Mária, neki nagyon kedves barátnéja volt. így őt gyakran meglátogathattam. Gödöllőre költözésem nem jelentette azt, hogy én pesti társadalmi összeköttetéseimet feladtam volna. A HÉV villamosvonala akkor még nem volt meg. de sokféle vonat járt és azokon kényelmesen lehetett utazni. Medveczkyéknek volt egy vendégszobájuk, ez többnyire üres volt és akkor mindig ott hálhattam. Ha épen nem volt hely és Pesten kellett maradnom, a Pannóniában szálltam meg. - Eddig megszokott társadalmi köreim, Kürthy György barátom révén, egy új körrel bővültek. Bérezik Árpádnál, kinek - író embernél ritka dolog - a Reviczky-utcában palotája volt, nagystílű műkedvelőelőadásra készültek. Ebbe Kürthyt is bekapcsolták, aki addig építésznek készült, költött, plakátokat tervezett, de tudtommal mégcsak nem is gondolt a színjátszásra. Gyurka - miért-miért nem. ma sem tudom - rábeszélt, hogy én is vegyek részt az estély előkészítésében. 153