Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Keserű Katalin: Zichy István önéletírása elé

volt, melyen a körösfői templomdombon istentiszteletre vonuló alakok "monumentális" stílusa a gödöllői előzmények folytatójának, egyúttal megújítójának látszik. Témáját tekintve ugyanis előzménye Kriesch Templomozás Kalotaszegen c. korábbi képe, a St. Louis-i világkiállításra készült 1904-es pannója vagy Edvi Illés Aladárnak a Malonyay-kötetben reprodukált vízfestménye. De Zichy terve az első, mely egészen szakít az akadémikus hagyományokkal, s csak dekoratív, határozott, sík színfoltokat használ a formátumában is franciás, függőleges képen. Úgy, hogy a sajátos körösfői népviselet, a templom s a bárányfelhők e gauguini eredetű stílus forrásának tűnnek. Ekkoriban Vaszary János tervei nyomán szőttek hasonló felfogásban paraszti témájú gobelineket Gödöllőn, de Zichyé hozzájuk képest is újszerű: az ábrázolt dolgok szerkezetét hangsúlyozza formálásával, a színfoltok tagolásával, ami legközelebbi rokonságban magával a paraszti művészettel áll. Innen monumentalitása. Önéletírása részletei tanúsítják, a viseletek, szokások milyen pontos megfigyelése állt e munkája s stílusának e sajátossága hátterében. Sajnálatos, hogy nem került sor leszövésre. s hogy Vaszary későbbi Szövött faliszőnyege (reprodukálva: Magyar Iparművészet - továbbiakban MI - 1911. 20.1.) csak kissé mesterkélten naiv változata lett Zichy munkájának. E kiállításon Zichy új műfajjal is jelentkezett: mitológia-feldolgozással. Hunor és Magor c. festményének és litográfiájának két forrását ismerjük: Arany Jánost, kit régtől kedvvel olvasott s az akadémikus festői hagyományt: Székely és Kriesch interpretációit a csodaszarvasról szóló regéhez. A mítosz és történelem, népi és nemzeti összekapcsolását célzó költői és festői előzmények után Zichy kezén a választott téma egyetemessé vált. Kékes, derengő éjszakai megvilágításban tündéri nőalakok körtáncát jelenítette meg a fő képmezőben, míg a predellaszcrű három alsó kis mezőben a rege megelőző és következő eseményeit. A mesteri technikával kivitelezett álomszerű kompozíció leheletnyi színeivel és formáival inkábba mítosz születésének pillanatát: a tüneményszerű látomást eleveníti meg, semmint a konkrét, őstörténeti eseményt. Munkáján a történet költőisége dominál, de nem irodalmi, hanem képi értelemben. így Zichy e műve a titkokat, álomképeket is kedvelő szimbolizmus korában személyessé, bensőségessé varázsolja a mitikus témát. (Művészetének e vonására, kiállítása kapcsán. Fülcp Lajos is felhívta a figyelmet: Az Ország 1906. ápr.7.. Magyar Szemle. 1906. ápr. 12.) Témája későiibi tudományos munkáival is összefügg. Magyar őstörténet c. könyvében (1939) a mondának VI. századi, bolgár-török változatával a bolgártörök hatások jelentős formáló erejét bizonyítja a Kaukázus-vidéki őshazában nemzetté kovácsolódó magyarság történetében. A történettudomány később sem változtatott e tételen (Juhász Péter: A bolgártörök kultúra hatása a magyarra. Életünk 1981/4.). (A kőnyomat a SzM-ba került, s rövidesen megjelent az 1907-es Nemzetközi modem metszetkiállításon is.) Az egyetemes felé nyitott nemzeti kultúrának e szubjektív képi megfogalmazása a gödöllőiek hun-magyar mondakört feldolgozó monumentális munkáiban nem lelt folytatásra. Viszont Zichy 1906-os kiállításán szereplő könyvdíszei, Allatmese c. rajza a gödöllőiek mcscillusztráló ill. könyvművészeti tevékenységének inspiráló hatásáról vallanak. Gödöllőről indult más felfedező utakra is: 1906-ban Mezőkövesdre, ahonnan kiruccant Gárdonyi, a gödöllőiek által különösen tisztelt író látogatására Egerbe is (munkáit finnre Liipola fordította): majd 1907-ben Itáliába, ahol elsősorban a korarcneszánsz és reneszánsz freskókat, bizánci mozaikokat tanulmányozta, hiszen ekkoriban kés/ült falképe, Kriesch jóvoltából, a Zeneakadémia emeleti előcsarnokába. Freskója a zene hatásáról beszél, történelmi köntösben, művelődéstörténeti életképként, mégis - tán épp a történeti levegő megidézése révén - időtlenül. A XVII. századi viseletben ábrázolt nők 140